Thaiföldön rengeteg vidám, színes fesztiválba ütközik bele az ember, többsége a buddhizmushoz kapcsolódik, de más témát is előszeretettel ünnepelnek. Ezek időpontjai minden évben változnak, mert a napokat az akkori hold naptárhoz rendelik. Makha Bucha nemzeti ünnepe idén 2016. február 22-ére, tízmilliószoros napra esett, pompás időszak a spirituális tevékenységekhez. Újdonsült thai buddhista barátainkkal ellátogatunk a közeli Tiger Cave templomba - วัดถ้ําเสือ, Wat Tham Suea - hogy mi is tiszteletünket tegyük ezen a jeles napon.

Néhány érdekes ünnep Thaiföldön:

-Virágfesztivál
-Songkran: nemzeti ünnep, ez a hagyományos Thai Újév
-Rakéta fesztivál
-Visakha Bucha: ez a legfontosabb buddhista ünnep, mert három eseményt is ugyanazon a napon ünnepelnek meg, Buddha születését, megvilágosodását és a Nirvánába jutását
-Gyümölcs fesztivál
-Vegetáriánus ünnep
-Elefánt felvonulás
-Király, királynő szülinapja…

Makha Bucha

Magha Puja néven (páli nyelven) is ismert nemzeti ünnep Thaiföldön, Kambodzsában, Laosban, Burmában, februárban teliholdkor (a 3. Holdhónap tölte) ünnepelik.

Kettős megemlékezés ünnepe ez a thai buddhistáknak. Buddha első tanító beszédét az 5 tanítványához, és később az 1250 szerzetesnek tartott beszédét kötik ugyanahhoz a naphoz, az út napjához, mert a Magha Bucha elnevezés a „tiszteletadás az útnak” jelenti.
Buddha felszentelte ezeket a szerzeteseket, akik aztán elterjesztették a buddhizmus tanait. Ez egy kulcsfontosságú esemény volt a vallás fejlődésében.

Annak ellenére, hogy ez a kor nagy eseménynek számított (Buddha, több mint 2500 évvel ezelőtt tanított), Makha Bucha-t csak 1957-ben ünnepelték először, mint buddhista szent napot.

Hogyan ünnepelnek ilyenkor a thaiok?

Reggel sokan korán felébrednek, hogy alamizsnát adjanak a szerzeteseknek. Este a templomok tele vannak emberekkel, akik hallgatják a prédikációkat.
Sokan kolostorokba mennek áldásért és madarat, vagy halat engednek szabadon, ezzel fejezve ki tiszteletüket.

Gyakran végeznek ilyenkor egy úgynevezett gyertyafényes rituálét, körmenetet, wian thian, amikor az óramutató járásával megegyező irányban háromszor körbejárják a templomot, virággal, füstölővel, meggyújtott gyertyával a kezükben. Mint ahogy a sztupákat is szokták. Buddhának adnak tiszteletet az egyik körrel, Dharmának (tanítás) és Szanghának (szerzetesek közössége) két másikkal.

Még tegnap egy thai hölgy barátunk előre figyelmeztetett, hogy kössem fel inkább a hajamat, nehogy kigyulladjon, ha véletlenül a körmenetben, a hátam mögött gyertyát tartó ember a nagy áhítatában közelebb jön hozzám a kelleténél... elég vizuális típus vagyok, ez a jelenet azonnal lejátszódott előttem :)

Kocsival kb 20 perc alatt oda is értünk. Na oda másztunk fel szemben...

A szentélyhez 1237 lépcső vezetett, gyorsan vettünk egy snickers csokit és plusz vizet, mikor ezt megtudtuk. Annyira azért nem estem kétségbe, mert szoktam hegyet mászni, bár most kicsit kijöttem a gyakorlatból. Kezdetben pici lépcsők kecsegtették az embert, vidáman indultunk, gondoltam óóóó, ez semmi, de ez a méret csak fokozódott. Nem értettük, hogy akik már lefelé jöttek, furcsa pózokban és a korlátba kapaszkodva vergődtek, de visszafelé már mi is tudtuk miről van szó :)

Felfelé menet hosszú farkú makákók állták többször is utunkat, egy-kettő elég szemtelen volt, ha egy pillanatra is elkalandozott az ember figyelme, már ki is ragadták pl. barátunk kezéből a még bontatlan mogyorót. Tas próbálta visszaszerezni az elkobzott zsákmányt, leöntötte vízzel a bűnös majmot, utánaeredt, rákiabált, de ő gyorsabb volt. Máskor meg egy szemvillanás alatt lecsúszdázott fentről a korláton, és Tas kezénél landolt, amiben az ásványvizünket fogta. Olyan hirtelen történt minden, azt sem tudtuk, honnét került oda, ilyet még nem láttam :)
Készenlétben, a lépcsőn vagy a fákon sasolnak, kicsik-nagyok vártak ránk lesben. Ráugrálnak az emberre, ha valami érdekeset vesznek észre, bármit elkoboznak, ami csillog, mozog, pl. a pénztárcát is simán kikapják az ember kezéből, aztán eltűnnek vele a dzsungelben…

Ezek után páromat már testőrként alkalmaztam, hessegette el körülöttem a szemtelen makákókat, akik azt lesték, kitől mit orozhatnak el. Nagyon cukik első ránézésre, aztán szó szerint kimutatják a foguk fehérjét...

Útközben megálltunk pihizni, és természetesen Tas sepregető meditációba fogott, nem bírt itt sem nyugton maradni :)

Mikor felértünk, lenyűgöző látvány fogadott bennünket, és már kezdődött a naplemente is.

Érdekes volt, egyik oldalon a nap húzódott vissza, másik oldalon a telihold jött elő...

Mire leértünk, már besötétedett, az emberek még csak akkor kezdtek el gyülekezni. Beültünk kicsit a thaiok közé, hallgattuk, ahogy kántálnak, majd láthattuk még azt is, ahogy körbejárják a templomot.

Miközben nézelődtem, feltűnt, hogy rajtunk kívül már nem láttam egy külföldit sem. A tömeget már nem vártuk meg, elindultunk hazafelé.

Egy kis ízelítő a kolostori hangulatból:

Kellemesen elfáradva a mászástól, egy csodás élménnyel és sok szép képpel (itt a galériában meg tudjátok nézni) gazdagodva tértünk vissza a resortunkba…

Viki

Krabi, Dél-Thaiföld