Csoportos utazás a Mosoly Országába

2016. január 9-én  elindult a kis csapat Thaiföldre, a Mosoly Országa felé, összesen húszan.
Ki-ki a maga elvárásaival, gondolataival, félelmeivel, izgalmával, lelkesedésével...

Ez nem egy tipikus „bőröndös” nyaralás volt, hanem egy hátizsákos élménytúra, ahol nem feltétlenül a komforton, inkább a lokális élményen volt a hangsúly. Tas általában eléggé megosztó személyiség, az biztos! Neki már bőven kitágult a komfortzónája bizonyos értelemben, és amúgy is szereti az embereket, hozzáteszem sokszor tudatosan és tanító szándékkal, spirituális fittnesben részesíteni az ilyen utakon. Néhányan beleizzadnak, ők biztosan nem foglalják imába a nevét, mások kiélvezik minden percét, vagy éppen felhasználják az önismeretük fejlesztésére. Van, aki ezt kiképző táborként élte meg (hozzáteszem, a mi indiai útunkhoz képest el voltunk kényeztetve), főleg aki másra számított, és nehezebben engedte el az elvárásait menet közben. Egyébként megfigyeltem már, sokszor arra emlékszik leginkább az ember, arról sztorizgat, ami meghaladta a komfortzónáját, mert az egy áttörést jelent, és emlékezetes marad otthonról visszatekintve... 
Sokat segített, hogy T már ismeri a thai mentalitást, szokásokat, és néha "bajban" lettünk volna, ha nincs ott és thai nyelven nem intézkedik, mert sok helyen angolul sem beszélnek, vagy eléggé hiányos a tudásuk :)
Szeretek vele utazni, vagy bárhová menni, mert akkor mindig történik valami, bár néha már sok(k) is… csak bírjam a tempót! :))

Az élményeket valószínűleg mindenki a saját szemszögéből írná le. Három hétbe sűrített program csodás helyeken, izgalom, kiábrándulás, visszaábrándulás, kacagás, tuktukozás, masszázs, tengerparti tábortüzezés, elengedések, egózások, leckék, jóga, tigrisek, dzsungel, hajózás, mély beszélgetések, egymás tanítása, romvárosok, thai chi, rovarcsípések, mosolyok, wow felkiáltások… részesültünk ebből bőven mindannyian. Röviden és tömören jellemezve.

Nagyon jó kis csapat verődött össze a végére :) ezen a képen nincs rajta mindenki: 

Ha az egész utat szeretném leírni, begörcsölnének az ujjaim a gépeléstől :) Sztori is van bőven, ezekből csak néhányat emelek most ki… egyes helyekről később részletesebben is beszámolok, mert megéri.

Egyik utazónk, az Erdélyből származó, Norvégiában élő Évike, vagyis cukorborsó, akit nagyon sokan megszerettünk, külön topikot lehetne írni róla :)
Minden élményért hálás volt, apróságoknak is tudott örülni, nem kritizált, és hát a kacagása… földön túli :)) Engedélyt kértem, hogy megmutathassam a hangját, szerintem játsszátok le, amikor éppen rosszkedvűek vagytok. Évike sokszor nem bírta abbahagyni a nevetést, mi akaratlanul is bekapcsolódtunk, javasoltam neki, vezethetne hahota jóga órákat… :))

https://soundcloud.com/eva-abos/kacag-s

Tőle származik pl. az „akcundens” szó is, ami aszcendest jelent (az asztrológiában az a csillagjegy, ami  a keleti horizonton jelentkezik a születés pillanatában), vagy hogy Évikenek erdélyi akcentusa van. 
A juhujjjjjj felkiáltás már az út szlogenjévé vált! :)

Tudom, mert beszélgettünk, miken ment keresztül… ennek ellenére évezi az életet, sosem panaszkodik, egy kis energia bomba, tanítani kellene ezt a hozzáállást!  Egy ilyen utazáson, főleg Ázsiában, ahol az ember feszegeti a határait, türelmét próbára teszi, elengedhetetlen lenne ez a fajta mentalitás. Nagy tanítás lehet, ha szembekerülünk önmagunkkal, hiányosságainkkal, gyengeségeinkkel, vagy éppen erősségeinkkel…

Bangkok volt az első állomásunk, ahol először léptünk thai földre.
Lévén, hogy utunk egyik célja a mosoly országát megtapasztalni, ezért igyekeztünk csak a legfontosabb látnivalókat megnézni itt, mivel eléggé szélsőséges városról van szó.

Sétáltunk a Khao San Roadon, az utazók utcáin...

bementünk a China Town-ba is...

Taling Chan úszó piac:

Garden Palace Királyi Palota:

Wat po - Fekvő Buddha:
15 méter magas és 45 méter széles, arannyal bevont Buddha szobor

Ayutthaya

Vonattal Thaiföld korai fővárosába, északra vettük az irányt, Ayutthayába, melynek légköre, kisugárzása, illata Thaiföld eredeti történelmébe repített vissza bennünket.

Ayutthaya volt a központja az azonos névvel rendelkező királyságnak, ami a 14-től a 18. századig állt fenn és magába foglalta a mai Thaiföld, Burma, Malajzia és Kambodzsa egyes részeit is. Elmentünk az Ayutthaya Historical Parkba, ami mára az UNESCO Világörökség része lett, és ahol lenyűgöző templomkomplexumok tárultak elénk.

Este egy kellemes romantikus estével összekötve, megnéztük kivilágítva is a romok egy részét.

Megcsodáltuk a fügefa gyökereivel átszőtt Buddha-fejet, ami mára a város legfontosabb jelképévé vált:

Kanchanaburi

Átutaztunk Kanchanaburi városába, ami a „Híd a Kwai folyón” filmből ismert töténelmi helyszin. Vonattal mentünk át a Hídon, majd a domb oldalában, a szakadék szélén élveztük a további utat a Kwai folyón.

Meglátogattuk a híres Tiger Temple-t is a Wat Pha Luang Ta Bua nevű buddhista kolostorban, érdekes megtapasztalás volt.

Mindig halljuk itt is, elneveztük túlvezérelt madárnak, mert időközönként beindul halkan, lassan, aztán egyre hangosabban és gyorsabb ütemben tolja a koncertet, mintha magát hergelné.

https://www.youtube.com/watch?v=yHVSBf04LFY

Újra Bangkok- sztorival

Innét minibuszokkal mentünk vissza, megvolt már a nem olcsó jegyünk az éjszakai vonatra, szóval nem lett volna túl vidám, ha lekéssük. T már előrement Bangkokba, hogy visszaszerezze a Közel-Kelet egyik legnagyobb repülőterén, Dohában elhagyott mobilját. Na ez is egy külön sztori… :)

Szóval, intuícióból egy órával korábbra átrakatta inkább a taxi társaságnál a mi indulásunkat Kanchanaburiból. Sajnos még ez is kevés volt. Két busszal indult el a csoport. Mikor először finoman jeleztük a mi sofőrünknek, hogy időre kell mennünk, csak kedvesen mosolygott, hogy minden ok. Aztán már olyan késésben voltunk, hogy kezdett minden optimizmusunk elfogyni, hogy sikerülni fog. Kerülő utakon mentünk, valószínűleg, hogy lespórolja az autópálya díját, betévedtünk ismeretlen helyekre, sőt, még a barátnőjét is felcsíptük menet közben, nem kapkodta el a dolgokat. A srácok már erőszakosabban szóltak, hogy ez így nagyon nem lesz jó....

Közben Tas és András is eléggé feszült állapotban várt ránk az állomáson. Kiálltak a bejárathoz, és mikor megláttak egy hasonló kisbuszt, mint a miénk, András "na ők azok" felkiáltással elállták az útját, vadul integettek, és elkezdtek torkuk szakadtukból üvölteni magyarul, hogy vazzeg álljmármegálljmármeg!!! Aztán mikor közelebb ért a jármű, megszeppenten nézett velük szembe  egy thai család, merthogy nem mi voltunk azok. A fiúk csendben összenéztek, ez a nézés mindent elárult, megbeszélték mentálisan, „ez most nem történt meg”… :)

Aztán az utolsó utáni-utáni pillanatban érkeztünk (a forgalmisták adtak nekünk kemény 10 percnyi időt, hogy odaérjünk), csatakiáltással mellékelve ugráltunk ki a miniwanból, átdobáltuk magunkat és a cuccainkat a korláton, mindenki vitte, ami a keze ügyébe került. Én is menet közben vettem észre az adrenalintól átitatva, hogy egy kék színű bőröndöt húzok és futok vele, fogalmam sem volt kié.
Aztán technikai okok miatt amúgy is késéssel indult a vonat...  

Azt tudni kell, hogy ehhez hasonló szituációk Ázsiában mindig előfordulnak, megedzik a türelmi képességeinket rendesen... :)

Surat Thani, Suan Mokkh kolostor

Az éjszakai vonattal reggelre Chaiya kis városkába értünk, ahol már érezhetően a dzsungel szélén voltunk. A vonatozás vidáman telt el... :)

Szerettünk volna Thaiföld legszentebb kolostorába bejutni, Suan Mokkh-ba, melynek neve mindent elárul: "The garden of liberation", A felszabadulás kertje.

Ez sarkalatos pontja volt az egész útnak, mert előre beterveztük, de bizonytalan volt, be tudunk-e jutni. Tassal és Andrással mindenféle erővel, optimizmussal felvértezve előre mentünk, a többiek addig izgulva várták a fejleményeket a kis városkában, ahol nem sok turistával találkoztunk.
A legnagyobb alázattal, szinte már hajlongva és lesütött szemekkel járultunk egy szerzetes elé a recepcióhoz. Tas narancssárga színű, András Om jeles pólóban, Maja indulásunkkor a kendőjét is rámkötözte, hogy még az öltözékünkbe se legyen kifogás. Sikerült! Kifelé menet szinte egyszerre, mindhárman egy nagyot fújtunk hangosan, fellélegezve.

Bebocsátást nyertünk abba a kolostorba, ahová Tas 15 év után tért vissza egyik Mesteréhez, Achan Po-hoz. Megható volt a találkozás...

A kolostor falain belül Tas és András is tartott  előadást, tanítást.

A puritán körülményeket a csoportnak csak a fele akceptálta különböző okok miatt, a másik fele hotelben töltötte a pár napot.

Khao Sok dzsungel, Nemzeti Park

A 160 millió éves Khao Sok dzsungelről azt kell tudni, hogy a jégkorszak nem érintette, ezért az Amasonas után a világon a második leggazdagabb növény és állatvilágával rendelkezik.

Mielőtt bementünk a szobáinkba, fürdőbe, előtte szélesre tártuk az ajtót, és csak óvatosan léptünk be az esetleges vendég állatok miatt. Itt már nem lehetett viccelni, a dzsungel közepében voltunk, ezt szinte fel sem fogtuk szerintem mindaddig, mígnem össze nem találkoztunk egy állattal. 
Volt, akiknek a teraszán majmok randalíroztak egyik reggel, szétszedték a szemetet, a szobákban a gekkók lakótársnak számítottak, de teljesen ártalmatlan kis állatkák, megeszik a szúnyogokat.
A ruháinkat T javaslatára kiráztuk, mielőtt felvettük volna. A dzsungelben az ágyak körül mindig van moszkító háló. Egyik legfontosabb programommá vált  lefekvés előtt, hogy gondosan lezártam, magam alá gyűrtem, többször ellenőriztem, biztos ami biztos alapon... 

A közvetlen szomszédunk, Gergőék fürdőjébe egyik nap ő tévedt be... azért itt elgondolkodtam pár percre...

Részt vettünk Elefánt trekkingen és fürdetésen, Night Safarin, a csoport egy része eltúrázott Chiaw Lan tóhoz, ahol éjszaka "úszó" házakban lehetett aludni.

Eltúráztunk a dzsungelben egy vízeséshez, frissvizű patakban fürödtünk, ahol azért radaroztam rendesen a kígyók miatt:

Egy este barbecue partin isteni fogásokban volt részünk:

Ao Nang, Krabi

A Dél-Thaiföldi paradicsomban, a világhírű Krabi és Kho Phi-Phi között található Ao Nang tengerparton fejeztük be utunkat, ahol a pihenés és feltöltődés mellett a mindennapunkba beillesztettünk tengerparti jógaórákat, thai chit, szellemi és gyakorlati tanításokat, csodás szigetekhez hajóztunk, tábortűz körül énekeltünk a parton… 

Aztán eljött az idő, elbúcsúztunk egymástól, számomra ez megható pillanat volt. Sok színes, érdekes egyéniség, mindenki hozta a maga kis világát, amibe egy kis bepillantást kaphattunk. Egy ilyen úton akaratlanul is összefonódnak, ölelkeznek a lelkek, és aztán elválnak útjaik, ki-ki hazavitte a puttonyában a saját élményeit, véleményét, az esetleges kellemetlenségek ellenére, remélem szép emlékekkel gazdagítva...

A csapat visszatért újra Bangkokba, ahol még vásárlással, plusz programokkal, pl. kígyó show-val színesítették Thaiföldön töltött utolsó napjukat.

Néhány útközbeni pillanat a galériában:

Mi maradunk még pár hónapra, és letelepedtünk délen, Ao Nang beachen, már több mint egy hónapja… nemsokára Észak-Thaiföld felé vesszük az irányt, ahol hűvösebb éghajlat vár ránk, és ha minden jól alakul, Indiába is visszatérünk egy kis hegyi levegőt szívni, abba a kis falucskába, ahol él a Dalai Láma, és ahol „megismerkedtünk” 5 éve, de erről később fogok írni, ha ott leszünk… ;)

Viki

Thaiföld

"Tökéletes nap...Mert annyi jó dolog történt. Élmények. Találkozások. Beszélgetések. Új dolgok. És élvezem. Jól érzem magam. De mégsem ezektől tökéletes. A nap legszebb pillanata az, amikor csoda történik. Megmagyarázhatatlan csoda. Az, amikor az egyik lélek megérinti a másikat... amikor mosolyt tud csalni az arcodra, megnevettet, és érzem, ahogy szívedben felenged a jég, múlik a feszültség. Igen, ez. Ez a nap legcsodásabb, legszebb pillanata. Titokzatos csoda."
-Csitáry-Hock Tamás