Az előző részben ígértem, most különlegesebb gasztro utazásra hívlak Benneteket, de előtte még pár szót ejtenék a piacokról is, és amúgy is általában ott találjuk a kuriózumokat.

Amikor csak tehetjük, kijárunk a helyi piacokra. Egyrészt, mert jóval olcsóbb minden, és sokkal nagyobb, frissebb a választék. Olyan exotikus gyümölcsök, zöldségek, gyógynövények, élőlények… amikről fogalmunk sincs, micsoda, próbáljuk kérdezgetni, van, hogy megkóstoljuk, de a megértésben néha nyelvi akadályokba ütközünk. :)
Másrészt nagyon szeretem ezt a hangulatot, és hogy vegyülünk a helyiekkel, túl sok turistába nem ütköztünk még eddig ezeken a helyeken, inkább azok piacoznak, akik hosszabb időt töltenek Thaiföldön.
Itt még megmaradt a piacok kultúrája, mert a hipermarketek nem lepték el az országot. Persze van itt is Tesco, légkondis boltok, az itt elterjedt 7/Eleven, de ez is jóval kisebb méretben és kínálatban is, mint nálunk otthon pl. a CBA.

A portéka többsége annyira bio és friss, hogy a férj kifogja a halat a tengerből, ő vagy az asszony meg kiviszi a piacra, és már árulja is. Leszedik a zöldséget, gyümölcsöt, olyan guszták, szinte érezni, látni bennük az életet! Amit nem tudnak eladni, sokszor megeszi a család, vagy elosztogatják egymás között. Persze közben azért fellehetőek az import termékek is.

Vagy éppen akváriumban tartják őket életben, amíg valaki ki nem választja magának ebédre... amúgy fogalmam nincs, ezek micsodák szegénykék, gyanútlanul úszkálnak:

Nagyon sokféle hal közül lehet válogatni, főleg a tengernél, dél-Thaiföldön. Néztek rám a nagy szemeikkel.

Barracuda:

Így néz ki a tintahal, calamari, amit az éttermekben elénk tesznek rántva, karikákban:

A piacokon szinte mindent lehet kapni, friss dzsúzokat, fűszereket, a chilli összes változatát, főtt ételeket, különleges édességeket, ruhát, virágot, adomány csomagokat szerzeteseknek, tücsköt-bogarat…
A húsokról legyezős bottal szokták elkergetni a szemtelen legyeket.

Érdekességek

Előrebocsátom ez eléggé szubjektív, kinek mi a bevállalható, ehető, én hősiesen bevallom, vannak még bőven határaim. Szóval, ami nekem már extrém, az lehet másnak pont, hogy csemege, ezt majd döntsétek el Ti, mire a végére értek.  Pedig kiskoromban sokmindent megettem, velőt, csirkenyakat, pacalpörköltet… de lehet időközben valami átkattant bennem, vagy volt egy rossz élményem, nem tudom.
Azért remélem, nem veszem el senki kedvét, de úgy gondoltam, érdemes a Thai konyha és piac világát úgy bemutatni, ahogy tényleg van, már csak érdekességként is, mi van 11200 km távolságban tőlünk.

Sült, szárított halak, chipset is szoktak csinálni belőlük:

Különlegesség, szójalében áztatott tojások, annyira nem guszták, de egészséges, T egyik kedvence.

Sokféle kagyló is van...

A csirkét sokszor ilyen formban árulják. Na ennél a jelenetnél elég gyorsan továbbspuriztam, T fotózott.

A számunkra elfogadott nyugati kultúrát összevetve a keletiekkel, van pár szokatlan az étkezésükkel kapcsolatban. Már hallottam ezekről, de így testközelből azért, kicsit más… 
Van pár tengeri herkentyű, rovar… amik hááááát… lehet másoknak semmi gondja nem lesz, ha megnézi.  Hogy be tudjam Nektek mutatni, levetkőztem az undoromat és fotóztam, vagy ha már nagyon durva volt a helyzet, Tast odairányítottam, hogy meló van, és én messzebbről, a háttérből irányítgattam, mit és hogy szeretnék… :)

Nem tudom mi ez kategória:

Rovarok

Thaiföldön eléggé nagy hagyományai vannak a rovarok fogyasztásának, állítólag igen nagy a tápértékük, tele vannak fehérjével, vitamminnal, és még olcsók is!  Mindezeket jóízűen ropogtatják, kb. mint mi a chipset.
Utánanéztem, a bogárevésnek latin neve is van, entomofágiának hívják.

A wok-ban sült tücsök a jing leed, állítólag a kalciumtartalma elképesztően magas.

Aztán esznek még fokhagymán sütött csótányt,  pókot, bikavérben áztatott szóját, a molylepke- a selyemhernyó vagy a vörös hangya lárváját. Azt olvastam, hogy tíz deka óriás selyemhernyó lárva például az egész napi réz, cink, vas szükségleteinket fedezi. Hurrá, hát akkor ezek full egészségesek! De ha nem bánjátok, nem részletezem, csak megmutatok pár képet…

A tengerparton a thai barátunk Po, szinte minden nap ment halászni, és ha megfelelő mennyiségű zsákmánnyal tért vissza, volt, hogy meghívott bennünket vacsizni, ő főzött. Ilyenkor én általában csak ültem, és figyelgettem, ahogy T meg a többiek csemegéznek, darabjaira szedegetik a rákot, kisszippantják a kagylót, jókat lakmároztak, és nagyon élvezték... 

Bevállaltam, hogy megfogtam egy még élő rákot és egy csikóhalat, azért erősen koncentráltam, az ollóival nehogy lekaszabolja az ujjaimat, mert akkor nem tudok blogot írni, hihi :)

Vigyázni kell, mert a thai gyomor hozzá van szokva a nyersebb elkészítési módokhoz, a miénk nincs felkészülve erre, általában csak pár percre bedobják a páncélosokat forró vízbe, és kész is van. 

Ezek azok a főtt rákok, a jobb oldali tele van petével, sokak számára csemegének számít, nézőpont kérdése, mások súlyos ezreket fizetnek ezért. Ez már T-nak is meghaladta a határait. Nekem éppen most is grimaszba rándul az arcom, ahogy ránézek a képre és visszaemlékezek, de muszáj volt lefotóznom, megmutatnom, ha már nem ettem belőle.

Őket még Bangkok utcáin fotóztuk a Khaosan Roadon:

Mikor közelebb mentem megszemlélni ezeket a fekete skorpiókat, az árus elkezdte tolni felém őket, gondolom csak poénból, mert látta a rémületet az arcomon, én hirtelen egy mozdulattal hátra is ugrottam :)
Ez itt eléggé különlegességnek számít, tápláló, és inkább Tasnak ajánlgatta faarccal, hogy ha eszik ebből, kultikus erővel fog bírni, bikásabb lesz tőle. Hmm… vajon milyen erőre gondolhatott? ;)

Na hát őket szedtem össze Nektek egy csokorba, azért most kár, hogy nem látom a reakciótokat... :)
Számomra ez is az elfogadásról szól, arról, hogy más kultúrák, más világ, más élvezetek, kinek mi, a lényeg, hogy váljon az egészségünkre!

Viki

Thaiföld, 2016.