Bevállaltam!
Részt vettem életem első thai boksz edzésén, tegnap este pedig egy thai box meccset drukkoltam végig, előkaptam kicsit a maszkulin oldalamat is... Mindezt hol máshol, mint ennek a harcművészetnek az őshazájában, Thaiföldön? :) 

Ez a bejegyzés lehet, kicsit pasisabb témának látszik elsőre, és annak ellenére, hogy ez az egyik legbrutálabb sportnak számít, de ha mögéje tekintünk, valójában jóval többről van szó, mint verekedésről, spirituálisabb, mint gondolnánk, persze ha a sportoló is így áll hozzá… Nem teljesen a küzdősport -mint olyan- része felől közelítem meg a témát, hanem kulturális, lelki aspektusból, harcművészetként.

Tradíció. Kultúra. Tisztelet. Alázat.

Előzmények

Mindig is vonzódtam a keleti küzdősportokhoz, de valahogy kimaradt az életemből, sportoltam sok mást ovis korom óta, aztán 1999-ben, miután megismerkedtem a jógával, felhagytam szinte minden mással, mert teljesen kielégít ez az életmód. Közben azért el is kalandozok néha egy-egy életszakaszomban... :)

Amikor kislány voltam, bátyám Kyokushin karatézott, és volt, hogy velem edzett a lakásban, vagy éppen esőben levitt az udvarra, a kezemre húzott két bazinagy boksz kesztyűt, gondolhatjátok, úgy nézhettem ki, mintha egy szúnyog ökleire húzták volna, és kapálózna össze-vissza, húzott le a kesztyű súlya is... :) De nagyon komolyan vettem az egész akciót, tesóm mindig keményen fogott, lehet jobban örült volna egy öccsnek? :)) Ja és most jutott eszembe, elvitt a Rocky IV-re is a moziba, azóta szeretem az Eye of the Tiger c. számot.  

Az élet sok évvel később úgy hozta, hogy ki másnak köszönhettem ezek után, hogy itt Thaiföldön kipróbálhattam pár thai boksz edzést? :)
Bratyó üzleti útjai miatt egyre több időt tölt itt Chiang Maiban, akkor naponta szokott edzeni. Most sajnos nem tudtuk összeegyeztetni a Thaiföldi találkozónkat, de felajánlotta, ha van kedvünk, járjunk el edzeni ahová ő szokott, elintézi. Gondoltam, nem hagyhatok ki ilyen alkalmat! 

Edzés

Két edző idejött értünk motorral a resortba, és elindultunk az edzőterem felé. Tasék mögöttünk jöttek, aztán egyszercsak eltűntek a thai közlekedés forgatagában, hiába nézegettem hátra, sehol sem voltak. Hirtelen 1-2 pillanatra azért átsuhant az agyamon, hogy semmi nincs nálam, a hátizsák T hátán, se útlevél, se telefon, se pénz, csak a ruhámat tudhattam magamon, és egy idegen thai férfival utazom. Na mindebből összeraktam, és mi van, ha éppen egy elrablási projektnek vagyok éppen az áldozata, és szexrabszolgává fognak tenni? :) Na jó,  ezt gyorsan elhessegettem, amúgy is van itt bőven bar lady, nem hiszem, hogy éppen rám lenne kereslet, esetleg ha szőke lennék, nagyobb sikerem lenne... Jól elszórakoztattam magam útközben a sztorijaimmal :)

Aztán már nem volt időm elmélyedni a hülyeségeimben, megérkeztünk. A képen a bal oldali srác lett T edzője.

Betessékeltek, két külföldi srác már edzett éppen, uhh, azért így elsőre sok(k) volt látni mindazt, amit műveltek, gondoltam magamban, áááá, én tök kezdő vagyok, ja és nőnemű, velem ilyeneket biztosan nem fognak csináltatni… Dehogynem! 15 perc bemelegítő futás, amit először nem igazán vettem komolyan, Tasék kb. ekkor érkeztek meg, gyorsan lencsevégre kapott, ahogy nevetgélve róttam a köröket, de a mosoly lassan kezdett lehervadni az arcomról.

Aztán 5 perc nyújtás free style-ban, itt gyorsan előkaptam jógás tudományomat, mert instrukciókat nem kaptunk, T meg utánozott, meg fotózott, ami néha jól jött ürügyként, ha pihenni akartunk ;)

Aztán cuki rózsaszín bandázst választott nekem a Mesterem, T pasis feketét kapott :)

Itt még széles mosollyal mutogatom a szakszerűen felkötözött fáslimat, még nem tudtam, mi vár rám... :)

Szépen fel volt építve az edzés. Technikai résszel kezdtünk, feszülten figyeltem, és el kell, hogy mondjam, ez nem is olyan egyszerű. Néha már abba is belekavarodtam, melyik a jobb és a bal. 

Thai edzőm értette a dolgát, türelmesen, precízen megmutatta akár többször is, ha elrontottam valamit.
Néha mondta, mert nagyon jól akartam csinálni, ettől befeszültem kicsit: relax… ’Mai pen rai’ (never mind, ne aggódj)… vagy pl. mutatta, csináljam úgy, mint egy kobra. A természetből merítenek, mint ahogy a jóga ászanái is így jöttek létre többek között, utánozták az állatok mozgását. És mintha ők át is szellemülnének kobrává, amikor küzdenek… szinte táncolnak, gyönyörű harmóniában mozognak.

„A tanító és a tanított együtt hozzák létre a tanítást.” -Eckhart Tolle

Először a helyes állás, alap ütések, rúgások… aztán rám húzta a bokszkesztyűket, na ezzel már nagyobbakat püföltem, néha meg is lepődött, szerintem nem nézte volna ki belőlem :) mondta is többször: you are very strong! Suay suaaaayyyyy- szép! És az a hamisítatlan thai smile ott van az arcukon, néha nem tudod eldönteni, hogy rajtad mosolyognak együttérzően, vagy mindig ilyenek. :)

Egy lihegésnyi szünetben Tasra pillantottam, aki éppen fekvőtámaszokat nyomott. Magamban vihogtam, ahogy egy kis szenvedést véltem felfedezni az arcán, már kínjában mosolygott, gyorsan le is fotóztam. Kár volt, mert aztán én következtem, és ugyanolyan torz lehetett közben a fejem, a veríték meg folyt végig a hátamon. Nem kíméltek.

Majd minden egyes felülés közben bele kellett ütni az edző tenyerébe, miközben rálépett a lábamra, ne csússzak el, aztaaaaaa, ez már így együtt kemény volt, ráadásul nekem 10-zel többet kellett csinálnom, azóta se értem, de erőm már nem volt reklamálni, nem vicceltek! T addig pihent és bámulta a küzdelmemet, amit saját magammal vívtam.
Azért párszor láttam, edzőink udvariasan, kedvesen megmosolyogták a teljesítményünket, szerintem élvezték, hogy szenvedünk. :))

Ezután nem szégyelltem szünetet kérni… Egyből leültettek egy műanyag kisszékre, bekapcsolták a „légkondit”, vagyis a ventilátort, a kettőből is csak a kicsi volt működőképes, és mondták: igyál! Ittam! Amúgy kb. 37 celsiust mutatott a kinti hőmérő, bent ennél jóval több lehetett, nem csoda, hogy ájuldoztam… de felálltam és visszamentem tovább edzeni.

Egy kis részlet a tanításomból, első óra:

Edzés végén még a szokásos fotózkodás Mestereinkkel. Most nézem T thai naciját, eddig nem is figyeltem a mintát és annak elhelyezkedését :)))

Miután befejeztük, bár lihegve, nyelvünket lógatva és az izzadságtól szó szerint bugyiig elázva, hideg vízben zuhanyozva, de már azt tervezgettük, mikor jövünk legközelebb. Azóta már túl vagyunk a második edzésen is… ;)
Persze nem úsztam meg szó szerint harci sérülés nélkül, de büszkén vállalom, az egyik edzés után befeketedtek a térdeim, máskor meg egy eltévedt rúgás közben a nagylábujjam körme mozdult meg (ami aztán később le is esett Indiában, ahogy megtaposták a lábam a vonaton), az edzőm beragtapaszozta, elállította a vérzést, aztán folytattuk tovább, úgy bicegtem, mint egy kacsa, jót szórakoztak rajtam... :))

Thai box

Mivel érdekel minden itt Thaiföldön, főleg amiben részt veszek, a thai bokszról is olvastam, kérdezősködtem többfelé.
Thai nevén Muay Thai, egy pusztakezes harcművészet, amit eredetileg mindenfajta felszerelés nélkül műveltek.Az itt jelenlévő Theravada Buddhizmus a vallása, mely igen nagy hatással van a hétköznapi életükre is. Ennek a harcművészetnek is van egyetemes etikája, szabályai, melyek fontosak nemcsak a fizikai, hanem a lelki egészséghez is.
A templomok régen nemcsak vallási témákkal foglalkoztak, hanem a legkülönfélébb művészetekkel, így a Muay-al is, ami a szerzetesek hadi tapasztalatai és szociál-pszichológiai ismeretei alapján jött létre, és amit az ifjak és a férfiak megtanultak.

Nemcsak a test edzéséről szól a thai boksz sem, ahogy például a jógában is megvan a holisztikusság, test-lélek-szellem karbantartása, és rendkívül fontos a szellemiség, a kultúra. Így jön létre a kiegyensúlyozottság, a harmónia bennünk, és körülöttünk. Ilyenkor már megjelenik a spiritualitás.

Rituálé, spiritualitás

Európában nem mindig gyakorolják a rituálét a harcok, meccsek előtt, de Thaiföldön még ma is hagyomány, mint ezt megtudtam és volt szerencsém látni is élőben.

Elsőként a harcos tiszteletét teszi a mesternek, az oktatónak, a Wai Kruu-t mutatja be, ezután megtisztítja a szívét és a harc helyszínét is úgy, hogy egyenként a ring mind a négy sarkához fordulva meghajol.
Majd eltáncolja az ú.n. Ram Muay rituális táncot, felkészül a küzdelemre. Nagyon megható jelenetek...

A mérkőzéseket élőben, tradicionális hangszerekkel kísérik, és különféle hangulati és tudat állapotokat hoznak létre, ez lehet meditatív, segít összpontosítani, vagy éppen gyorsabb ütemű dallamokkal felspanolja a versenyzőt. Mintha rám is hipnotikus hatással lenne, kimondottan szeretem ezt a zenét.

A szünetben egy kardos bemutató is volt, lenyűgöző:

Életmód

Sok thai már gyerekkorában, akár négyévesen elkezdi az edzéseket, ezt tapasztaltam, láttam korábban egy másik edzőteremben, ahová betévedtünk még délen, és ahol T kapott egy rögtönzött, 5 perces technikai edzést, csak úgy, kedvcsinálóként.

Tisztelettel figyeltem azt a kissrácot is, ahogy edzett, lehetett vagy 14-15 éves, rendkívül elszántnak tűnt, aki tudja, mit akar. Éppen versenyre készült fel.

Az itteni edző kiállása is olyan tekintélyt parancsoló volt, hiába 160 centi, ha belenéztem a szemébe, úgy hipnotizált, szerintem hirtelen bármit megtettem volna, amit mond. Na jó, azért nem mindent… :)

Egyértelműen fellelhető az itteni fiúkban, férfiakban mindaz, amire az edzés neveli őket, de közben mégis lágyak, gyengédek is egyben. Látom a szemükben azt a határozottságot, átszellemültséget, mintha egy sámán felvenné egy harcos szellem tudatát, szinte révületbe esnek, amikor küzdenek. Emellett bennük van az alázat, egymás tisztelete, még versenyen is! A nyertes szinte bocsánatkérően odament a "legyőzött" ellenfeléhez, nem egó harcokat vívtak! A 10 éves gyerekek ugyanezt tették, lenyűgöző volt látni ezeket a bensőséges pillanatokat...

Az edzések, versenyek során felfedezhetjük testi és lelki határainkat is, mélyebben megismerhetjük önmagunkat, képessé válhatunk a befelé figyelésre.
Keményen edzenek ezek a "harcosok".
A legtöbb thai boxolónak nincsenek felfújt izmaik, valószínűleg zavarná is őket a „macskás” mozgásban. Tapintható a levegőben az a fokú koncentráltság is, jelen-ben levés, amire szerintem sokan szeretnénk szert tenni.

Nem mondom, hogy az tetszik, ha gyerekek vagy akár felnőttek brutálisan verekednek, de úgy gondolom szinte bármilyen sport, versenyzés egy remek kezdet a későbbi kiteljesedésben, mert már gyermekkorban többek között alázatra, kitartásra, küzdésre, testtudatosságra tanítja az embert. Egy thai box edzésen is láttam a saját szememmel, sok ügyességi, egyensúlyi, reflex, kondicionáló, erőnléti, technikai gyakorlat van, ami elősegíti a gyermekek fejlődését, de ez pl. a gyermekjógában és sok sportban is megvan.
Tanítsuk meg gyermekeinknek a sport szeretetét, ahogy velem is tették szüleim, azóta is hálás vagyok nekik ezért.
Arról nem is beszélve, hogy főleg felnőttként rendkívül jó hatásssal van ránk, karban tartja a testünket, lelkünket, elménket, így pl. a depresszióra, kiégésre is kiváló terápia tud lenni.

A küzdés az életünk ringjében is megjelenik, és egyáltalán nem mindegy, mennyire vagyunk felkészültek, edzettek. Mennyire tudjuk megállni helyünket különböző életfeladatainkban. Mennyire vagyunk képesek harcolni az álmainkért, önmagunkért, céljainkért, az emberiségért...

“Hogy mennyire vagy kemény, azt akkor tudod meg, ha valaki leterít és el kell döntened, fel akarsz-e kelni vagy sem.” -Sugar Ray Robinson

Viki
Chiang Mai - Thaiföld, 2016.