Thaiföldön, ahhoz hogy A-ból B-be, C-be X-be… eljussunk, többféle közlekedési eszközt is igénybe lehet venni. Mivel elég sokat utazgattunk országon belül is, természetesen, amit lehetett, már csak kíváncsiságból is, kipróbáltunk, és nagyon sok sztori tud kialakulni útközben…

Szerintetek melyik oldali az én cuccom, amivel utazom? :)

Biztos kitaláltátok... dehát nőből vagyok, nem? :)) Persze Tas lovagiasan fel szokta vállalni a serpa szerepét, és szó szerint leveszi a terheim egy részét a vállamról ;)
Az már biztos, pedig már többször megfogadtam, legközelebb negyedéig töltöm csak a hátizsákomat, felesleges a sok holmi.

ROBOGÓ

Ha körbe akartuk járni a környéket, sokszor béreltünk kismotort, az egyik legjobb és legolcsóbb lehetőség. 24 órára átlagosan kb. 1800 Ft, de északon még olcsóbb, kb. 900 egy teljes napra.
Mindig T vezet, főleg mert bal oldali közlekedés van Thaiföldön, mint Angliában, ez alapból kihívás, másrészt életemben egyszer próbáltam meg otthon motorozni, bár jól ment, de úgy döntöttem nem itt fogok megtanulni kismotort vezetni.

Egyébként a legtöbb balesetet, ahogy thai barátaink is mesélték, a külföldiek okozzák, mert túl gyorsan száguldoznak, amit néha még felelőtlenül alkohol és drog hatásaival is fokoznak. Az önálló gépjárművezetés a helyi közlekedésben csak rutinos vezetőknek, kellő helyismeret esetén tanácsos szerintem. Érdemes jól megnézni a robogó állapotát, mi volt, hogy le is fotóztuk a sérüléseket, mielőtt elindultunk, nehogy ránk verjenek olyan károkat, amiket nem is mi okoztunk, mert biztosítást nem mindig kötnek a motorokra. Szerencsére mindig rendben volt minden.

A motorozás nagyon közkedvelt a thaioknál, a nők sokszor lepipálják a pasikat is, ahogy száguldoznak, már babakoruktól rajta ülnek, hozzá vannak szokva, magabiztosan, lazán vezetnek. Ja és van, hogy 4-5 ember, barátok, komplett családok utaznak egyszerre, no problem.

Vagy éppen szerzetest visznek, gyorsan üldözőbe vettük őket, hogy le tudjam fotózni menet közben, mert ilyet még nem láttam :)

RIKSA

Bicikli riksa, Samlor, eléggé fárasztó lehet tekerni, főleg ha súlyosabb embert szállítgatnak.

Van olyan is, amit emberi erővel húznak. Na, ilyenkor erkölcsi vitába keveredek önmagammal. Mert ha felülnék egy ilyenre, sajnálnám az embert, hogy húzkod, úgy érezném magam, mint egy rabszolgatartó hajcsár, ha meg nem teszem, nem adok neki szó szerint kenyérre valót, munkát. Mi hát a jó döntés? Azóta sem tudom, de még sosem választottuk ezt a lehetőséget…

MOTORIKSA

A legnépszerűbb közlekedési eszközök Thaiföldön. Háromkerekű, motoros taxi, sokféle változatban, bárhol leinthető, ki kell próbálni, autentikus élmény. Néha nem tudják, hova tartanak, érdemes figyelni közben, nehogy máshol tegyenek ki és otthagyjanak, aztán csak állunk a fejünket vakargatva, hol is vagyunk.

Itt gyorsan beültem a volán mögé, amíg a sofőr beugrott a boltba, ami megesik néha, vagy éppen a barátnőjüket szedik fel útközben, vagy leállnak a haverokkal megtárgyalni valami igazán "fontos" dolgot, nem nagyon zavartatják magukat :)

Bangkokban Tuk Tuknak hívják a hangja miatt.
Ilyen belülről nézeve:

és ilyen kívülről:

Létezik disco riksa is, amiben üvölt a zene, és mindenféle fénnyel csinosítják, egyszer teljesen véletlenül ültünk be egy ilyenbe: :)

SONGTAEW shared taxi

Nyilvános iránytaxik, egyszerűen leintjük az utcán bárhol, megmondjuk a célállomást a sofőrnek, és ha éppen útba esik, int a fejével, hogy szálljunk fel.

A songtaew megy körbe-körbe, és csak azt a távolságot fizetjük, amennyit mentünk. Persze itt is szoktunk alkudozni, és amikor Tas megszólal thaiul, egyből lekúszik az ár, a külföldieknek sokszor magasabb a ráta.
Valójában ezek a járművek átalakított pickupok, két padot beraknak hátulra, felszerelnek egy-két kapaszkodót, és lefestik őket, általában pirosra, 6-8 személyes, vagy ahogy éppen alakul, hátul lehet lógni is, ha sokan vannak :)

Élvezem, mert sokszor a helybéliekkel utazunk, és érdekes beszélgetések is ki szoktak alakulni.

Azon sokat gondolkodtam, hogy a fenébe bírják spontán fejben megtervezni az útvonalakat, mikor mindig felszáll valaki újabb célállomás bemondásával. Mentális GPS-ük van :)

VONAT

Akkor használjuk, mikor nagyobb utakat teszünk meg, egyik városból a másikba. Általában éjszakai vonatokat választunk, mert így pl. megvan egy napi szállásunk is.

Az állomásokon, legalábbis Bangkokban, van egy rész, ahová gyékényekre és babzsákokra lehet letelepedni, szerintem nagyon ötletes, pl. ha nincs ülőhely, és még aludni is lehet, ha az ember elfáradt a sok utazásban, nekünk is jól jött :)

A másodosztály viszonylag kellemes, légkondis, vagy ventilátoros verziók közül választhatunk, mindig előre kell megvenni a helyjegyet. A thaiok szeretik a lékondit maximumra kapcsolni, a vonaton csak két opció van, vagy lekapcsolják, és akkor nincs, vagy nem, de az baromi hideg. Általában mi amúgy is kerüljük az air condit, mert könnyen meg lehet betegedni tőle.

Ilyen napközben:

és így néz ki, mikor mindenki elvonul a kuckójába aludni:

felső szint:

reggeli teázás, még csak néztem ki a fejmből: :)

BUSZ

Helyi járat, városon belül

Hihetetlenül olcsó, pl. mikor egy fél órás utat tettünk meg, kb. 50 Ft-ból megvolt, mindez tuk-tukkal 1600, míg egy autós taxival 2400-2800 Ft körül lett volna. A helyiekkel közlekedünk, sokszor szerzetesekkel, akiknek külön helyük van, elsőbbséget élveznek.

Volt, hogy a nagy hátizsákokkal alig fértünk el, bepréselődtünk, de nagyon kapaszkodni sem kellett, megtartottak az emberek :)

Helyközii járat, kisvárosok között.

A bungalónktól délelőtt 10-kor indultunk el… kimentünk ”időben” a buszmegállóba, nehogy lekéssük, bármi közbejöhet, sose felejtjük el, hogy Ázsiában vagyunk. Éppen várakozunk a helyiekkel: :)

Befutott a járatunk, T gyorsan felpattant, és lefoglalta a „VIP” helyet, leghátul. Gyönyörűen berendezkedtünk, betuszkoltuk mindenhová a cuccainkat, ahová csak lehetett.  Kifújtuk magunkat, erre véletlenül meghallottuk, indulás előtt egy perccel, hogy nem is oda megy a busz, ahová indultunk. Fél másodperc alatt ledobáltuk a cuccainkat, azt mondták mindjárt jön a mi buszunk. Na, itt Ázsiában a mindjárt, már tudjuk mit jelent, bár Indiában rosszabb a helyzet. Vártunk egy órát, a busz eleve tele volt. Nem baj, újra eljátszottuk a forgatókönyvet. Össze-vissza találtunk helyeket, de mindenhol ültek valójában és szintén az utolsó pillanatban kiderült, egy db szabad hely sincs, mert néhányan csak leszálltak enni-inni, aztán jöttek vissza, követelték a helyüket…. újra leszálltunk, és mivel a kis városkában egy nap csak egy helyi járat indult, egy minibuszra kellett jegyet vennünk, arra még vártunk plusz 2 órát a hőségben! A kép még azelőtt készült, hogy megtudtuk, nem jó helyen vagyunk :))

Távolsági busz, nagyvárosok között.

Egyszer utaztunk egy éjszakai busszal 8-10 órát, de soha többet! Inkább vonat, de nem volt más lehetőség, vasútvonal nem ment arra, amerre mi akartunk. mindenféle pozitúrát kipróbáltam, de sehogy sem volt jó. Az ember bepréselődik egy szűk helyre, mozogni sem lehet, ááááááá…

Ilyen turista buszokat is láttunk:

MINIVAN

Légkondis kisbuszok, sokan használják, főleg a turisták, mi leginkább akkor, mikor a csoporttal voltunk még januárban.

De volt, hogy más lehetőséget nem találtunk...

Chiang Maiból kisbusszal útnak indultunk Paiba, az északi hegyekbe. A legrosszabb, hátsó hely maradt csak, bepréselődtünk a csomagok mellé, ahol még egy embernek is kényelmetlen.

Még meg is jegyeztem, milyen jófejek, hogy zacskókat raktak ki minden üléshez szemetesnek. Na útközben kiderült, mire kellett…. A 3 órás útból 2.5 folyamatos, nagyon durván kanyargós szerpentineken mentünk. Az utazók 80 százaléka, főleg a helyiek, szinte végigaludta, nem értettem, ezt hogy csinálják, de ők már valószínűleg nem először tették meg ezt az útvonalat. Az egyik szerencsétlen fiatal kínai lány nagyon rosszul volt, ki is adta magából az ebédjét, aztán egy thai nő azonnal rutinosan előkapott gyógyszert, hogy vegye be. Na utána ő is kidőlt, elaludt.

Elég nehezen bírtam én is, minden kanyart megszenvedtem. Visszafelé, biztos, ami biztos alapon, és mert „női ügyek” miatt alapból is volt ingerenciám a hányásra, kértem a gyógyszertárban valami pirulát, és be is vettem a használati útmutató szerint utazás előtt fél órával, de hát jóval később indultunk, késett a busz, kb. elment a hatása, mire elindultunk, de szerencsére lefelé menet a szerpentineken már jobban bírtam :)

LONG TAIL BOAT

Thai hagyományos fa motorcsónakok, ezeket is lehet bérelni, de működik taxiként is, elég olcsó. Megvárják, míg kellő számú utas összejön, kb. 8 ember, és azután indulnak. AoNang-on akkor használtuk, mikor a környező szigetekre látogattunk el, és magunknak szerveztük a kirándulásokat.

És van éttermi változatban is: :))

Hát így utazunk mi…

Érdemes, sőt, kötelező alkudozni, előre egyeztetni az árakat, mert ha nem figyelünk, átverhetőek leszünk. Egyébként, ha az ember feltalálja magát, kezébe veszi az irányítást és nem a szervezett, jóval drágább utazásokra fizet be, elég sokat lehet spórolni, nem beszélve arról, hogy mi osszuk be az időnket, oda és annyi időre megyünk, ahogy éppen adja a pillanat, a helyszín. Ráadásul, ha valódi élményekre vágyunk, üljünk fel bármire, ami jön, főleg ahol kevés hely van… :)

Viki,
Thaiföld - 2016.