Újra útnak indulok a mesés Kelet felé, végre sikerül meglátogatnom Bratyót Kínában (eléggé ritkán tudunk találkozni), ahol él pár éve, és tudom, Édesanyánk is örül ennek Odaát, bárcsak megoszthatnám vele… Nem mondom, hogy nem vagyok izgatott és a legnagyobb nyugalomban állok az út előtt, mert akkor hazudnék. Határtalanul jó érzés, hogy felfedezhetek egy újabb ázsiai országot, hisz aki ismer tudja, Ázsia fan vagyok és szeretek utazni, helyeket, kultúrákat megismerni, amivel tágul a világnézetem és a komfortzónám. Ezekről az utazásokról nem jöttem még úgy haza, hogy ne gazdagodtam volna lelkileg és valami ne mozdult volna meg bennem, és mindig szívesen, örömmel osztom meg az élményeimet másokkal is.

Másrészt hálás vagyok. A hála az utóbbi időben teljesen más megvilágítást és értelmet nyert számomra. Nem kevés veszteség, fájdalom ért (több szempontból) az elmúlt hónapokban, melyek az egész addigi életemet gyökerestől felforgatták és alapjaiban változtatták meg. Na nem panaszkodni szeretnék, csakhogy mindez megtanított még inkább értékelni és tisztelni mindazt, akár az apróbb dolgokat is, ami megadatik…

RÁKÉSZÜLÉS KÍNÁRA

Bátyám már sok érdekességet, furcsaságot mesélt az országról, kíváncsian várom majd élőben megtapasztalni mindezt. Utazásaim során persze kialakult egy szubjektív vélemény a kínai emberekkel kapcsolatban, nade más lesz majd köztük lenni, a saját hazájukban. 

A bázis Pekingben (Beijng), a fővárosban lesz. Vannak tervek, turistalátványosságok, ami belefér majd a kint tartózkodásom idejébe, de szokás szerint a hétköznapokba szeretném belevetni magam, elvegyülni, beszélgetni. Ebben tesóm sokat fog tudni segíteni, mivel már jobban belelát a kínai kultúrába, velük dolgozik, és úgy tudom rajta kívül nincs is más európai vezető a cégüknél ott Pekingben. Lehet az angollal nem is lenne baj, de állítólag ők másképp gondolkodnak, és amit mondanak  majd azt is le kell fordítani pluszban, hogy az európai ember is felfogja... 

PEKING
kép forrása: asiatradegroup.cn.

Vízum

A Kínai Nagykövetségen, amikor beléptem a nagy váróterembe, tapasztaltam, hogy annyian voltak, mint a kínaiak... :)) Az egész délelőttöt ott töltöttem, aztán mire sorra kerültem több órás várakozás után, a hölgy visszadobta az anyagomat, merthogy hiányzik belőle tesóm útlevelének a másolata. Nagy szemeket meresztettem rá, gondoltam csak viccel, mert nekem senki nem jelezte ezt, amikor rákérdeztem, miket kell beadnom a vízumhoz. Láthatóan nem volt éppen segítőkész, vagy csak bal lábbal kelt fel.  A biztonság kedvéért megkérdeztem, de azért belefér még az időbe, meglesz ugye? Meg, felárral. Mi van?? Azt mondták egy hét alatt kész van, nekem még két hét volt vissza az indulásig. Ok, nem adom fel, jövök holnap is! Aztán a másnap délelőttött is ráment erre, és még többen voltak előttem, mint előző nap, ahogy ránéztem a sorszámomra, hurrá! De már rutinosabb voltam, mint aki minden nap odajár, feltaláltam magam, a biztonsági őrrel is csevegtem. Elütöttem valahogy az időt, elmentem kávézni (vigyázat, a környék elég drága, 780-ért ittam egy tejes kávét!), meditáltam, olvasgattam, hangolódtam a kínai emberekre… ha mennél valamikor a követségre, érdemes felkészülni. Pl legyen feltöltve a telefon, amin lehet játszani, zenét hallgatni stb… vigyél könyvet, tanulnivalót ha van, elemózsiát, innivalót, hamubasült pogácsát…
Végül a többórás várakozás után 30 mp alatt elintézett ugyanaz a nő mindent, aki előtte nap kidobott, sőt, nagyon kedves volt…

Biztosítás

Valójában addig annyira eszembe se jutott, hogy a biztosítással is foglalkozzak, mígnem tesóm írta, hogy megyünk túrázni a Sárga hegyre, Huang-San-ra is, de no para, semmi extra. Azért azt tudni kell róla, hogy neki a nem extrém az másoknak lefordítva: kösd fel a gatyád :D. Az ő komfortzónája egy átlag emberhez képest mérföldekre van. Több komoly expedíción is részt vett már, mászott a Kilimanjáron, a Himaláján, úszott cápákkal dél- Afrikában... Szóval ránéztem neten, mi is ez a hely, aztán kigúvadtak a szemeim és csak bakkeroltam, nemár, de közben kínomban röhögtem, merthát én is szeretem a kihívásokat. Visszakérdeztem, hogy biztos vagy ebben, hogy oda megyünk?? Ilyen címszavakat dobott ki a google: A világ legveszélyesebb gyalogos túrája a Sárga-hegyen... 5 vérfagyasztó hely a világban, ahová rettegni járnak a turisták... Szoktam én is hegyet mászni, nadehátazért... :)) Muszáj pár képet belinkelnem, hogy érthető legyen, miért is kötöttem azonnal biztosítást...

Kapcsolattartás

Azt még nem tudom, hogyan fogok kapcsolatokat tartani kintről. Ugyanis kiderült, mivel az egyik barátnőm is éppen kint volt megnézni a terepet, mert valószínűleg ki fognak költözni (már kezdem azt hinni, hogy minden út Kínába vezet, nem is Rómába), ő említette, kérdőjeles, mikor tud hírt adni magáról… Ekkor szembesültem, hogy abban az országban kicsit másképp működnek a dolgok, mint nálunk vagy azokban az ázsiai országokban, ahol eddig megfordultam…

A kínai kormányzat kommunista rendszere félti az országot a beáramló elemektől, információktól, melyek bomlasztanák és fenyegetnék a jól felépített rendszerüket. Ezért létrehoztak egy úgynevezett Arany Pajzs projektet, melynek keretein belül 18000 külföldi weboldal, blog-szolgáltatók, közösségi oldalak, skype elérését, az internet kereső találatait stb. korlátozzák… Már azt is hallottam, azon sem kellene csodálkozni, hogy egy kétszemélyes telefonbeszélgetésben hárman lennénk, vagy ha a leveleinket esetleg nem csak a címzett fogja olvasni. Ügyelni kell arra, hogy kommunistabarát színben tündököljünk. Totális az ellenőrzés. Persze szerencsére vannak megoldások a cenzúra kikerülésére…

Dalai Láma, Tibet –ne szólj szám, nem fáj fejem

Kínában nem szeretik, ha Tibetről és a Dalai Lámáról beszélnek, ezt eléggé komolyan veszik. Pl. Brad Pitt, aki a Hét év Tibetben című film főszereplője volt, vagy Richard Gere, aki a Dalai Láma tanítványa is ki van tiltva az országból…

http://www.buddhafm.hu/hirek/2017-04-26/richard-gere-karrierje-banja-hogy-a-szinesz-kiall-tibetert

Olyan szélsőséges formában is jelen van mindez, mint egy 2007-es kínai kormányrendeletben. Kína hivatalos közleményt adott ki, melyben „intézményesíteni akarta a reinkarnáció folyamatát”. Megtiltotta a tibeti buddhista szerzeteseknek, hogy a kínai kormány engedélye nélkül újjászülessenek! Ez igen!

http://www.origo.hu/nagyvilag/20070829-egy-torveny-szerint-a-kinai-allamnak-engedelyeznie-kell-a-reinkarnaciot.html

Tesóm javasolta, hogy ne pakoljak be a bőröndömbe Tibetes, Dalai Lámás könyveket, mert nem jó ómen… Aztán poénból megkérdeztem, hogy az Indiában vásárolt „save Tibet” fűzött karkötőm azért rajtam maradhat? Vagy a Tibetes feliratú pólómban mehetek? Azt mondja félig nevetve, mehetek, de lehet hamar ki fognak állítani a sorból és talán még ő sem fog megtalálni… 

Pár napja még Európában volt, és poénból megkérdeztem, ugye visszaér addigra Kínába, mire érkezem?Szerencsére igen. Aztán ezek után már csak viccből kérdeztem, hogy gondolom a reptérre kijön elém… Válasz: nem. Mert éppen meetingje lesz. Odaküld valami kínai sofőrt értem, aki valszeg nem fog beszélni angolul, majd a kijáratnál tartja a táblát a nevemmel. Remélem nem kínaiul lesz felírva... :)

Hát így futok neki a nagy kalandnak. Jelentkezem Kínából, ahogy tudok és hozom Nektek az érdekességeket. :)

Viszlát
再见

Viki