2017. máj 26.

Park-oltam Pekingben

írta: UtazOhm
Park-oltam Pekingben

Üdv Kínából! Pekingből jelentkezem, ahogy a lehetőségek engedik tudósítok képekkel illusztrálva, igyekszem nem túl hosszan írogatni, hogy ne legyen unalmas. :)

Mivel bátyám dolgozott, gondoltam feltalálom magam és kimerészkedek az utcára. Túlságosan nem akartam messzire menni, sőt, max addig, amíg látom az épületet, és felismerem még az épülete, ahol lakunk. :) Ez egy közel 20 milliós város, és az angolt sem nagyon beszélik, ezért inkább nem indulok neki egyedül, Gyula sem javasolta, mert könnyen el lehet veszni a kínai fővárosban…

Ennek a 28 emeletes háznak a 11. emeletén vagyunk a 111-es lakásban. :)

lakas.JPG

Először csak az ablakon át nézelődtem, mint vakond a nagyvárosban, fotóztam lefelé, persze ablakon át, mert itt még azt sem lehet kinyitni. rázoomoltam az emberekre, körülnéztem mit csinálnak a lenti parkban. Egy család pl. piknikezett, úgy ahogy kell, csak nekem a betonon kicsit fura látvány volt, amikor ott van egy méternyire a zöld gyep, de hát ok, elfogadás, nyitottság, kíváncsiság, minden utazásomon ezt a nézőpontot alkalmazom.

piknik.JPG

Aztán lelifteztem, és ahol több ember összegyűlt, odamentem nézelődni, igyekeztem észrevétlenül bevegyülni. Persze ez nehéz, hiába a sötét hajam, kiszúrtak, hogy nem küzülük való vagyok.

Látvány egy hétköznap délelőtt: anyukák, kisgyerekek, babakocsik, idősek, kutyások, taichizók, kártyások...

Kb. egy órát ott töltöttem köztük és csak figyelgettem, fotóztam, szeretem a gyerekeket, volt téma bőven. Kedvesek voltak, nem szóltak rám, sőt, voltak anyukák, akik direktbe odahozták elém a kis lurkót, hogy vegyem lencsevégre. Próbáltak szegényekből egy integetést kierőszakolni, de inkább megszeppentek, a gépem és a szemüvegem jobban izgatta őket.

Hát vannak nyelvi nehézségek, max. a hello volt a közös verbális kommunikáció, a többit nonverbálisan hidaltuk át. :)

Taichizó kínaiak:

Tetszik, legalábbis ami itt a szűk mikrokörnyezetben tapasztalok, hogy pezseg itt a társadalmi élet.Pl. esténként is összegyűlnek, kitesznek nagy hangfalakat, és nekiállnak táncolni. Van, hogy egy betanult koreográfiára, pár méterrel odébb meg társas táncolnak. Ehhez van, aki szépen fel is öltözik, megadja a módját. Tesómmal leültünk este nézni őket, hát néha összemosolyogtunk, olyan zenei mixeket és mozdulatokat véltünk felfedezni, hogy abban a taichi, kungfu, kínai tradicionális tánctól kezdve minden fellelhető volt…

Itt is azt látom, sokszor a nagyszülőkkel vannak a gyerekek, vagy éppen az apukával (nagyon sok gyerek van itt), Thaiföldön is ezt tapasztaltam, erről írtam is anno:

http://utazohm.blog.hu/2016/04/03/gyermekletek

Megfigyeltem, hogy több gyereknek hátul ki volt vágva a nacijuk a feneküknél, az egyiknek a pelus, másiknak a csupasz popsija villogott, egyszerűen megoldják a pelenkacserét és a toalettet. Praktikus :)) Lehet otthon is van ilyen, elnézést a tudatlanságomért, ha nekem ez újdonság:

dscn1363.JPG

dscn1386.JPG

Az egyik kislánynak olyan cipője volt, hogy minden lépésénél cuppogó hangot adott ki és villogott, ez amolyan tipikus kínai style, hogyismondjam hogy ne legyen sértő, elég furák tudnak lenni.

Imádom a kutyákat is, egy hazai, kínai fajtát fotóztam éppen, a Chow Chow-t, állítólag a húsa egyes vidéken közkedvelt.

chaw_chaw.JPG

Aztán betévedtem egy pékségbe, ahol szintén egy kukkot sem beszéltek angolul, lassan már megtanulok pantomimezni… Ilyen cuki torták voltak ott:

Miután visszajöttem a lakásba, egy email várt Gyulától, hogy 40 perc múlva felvesznek kocsival, legyek kész addigra. Amikor ezt olvastam, már több, mint egy óra eltelt. Elkezdtem kapkodni, átöltözni, éppen egy szál bugyiban voltam, amikor bekopogtak, csengettek, majd miközben próbáltam valami ruhát magam elé kapni, rámnyitott a portaszolgálat, merthogy nem adtam választ ijedtemben, hogy minden ok-e… kiabáltam, hogy jesssss, I am here, please don’t come in!!!! aztán ő is megijedhetett tőlem, és nem mert beljebb jönni, csendben megköszönte és behúzta maga mögött az ajtót. Legalább itt beszélnek angolul :)

Hát így tellett egyik délelőttöm Pekingben…

Folyt köv.

Viki

Peking, 2017. május

FOTÓ: UtazOhm

https://www.utazohm.blog.hu

https://www.facebook.com/utazohm.blog

https://www.youtube.com/channel/UCQVxXcfO7Ayjhn8CUU8hrjw

Szólj hozzá