2017. feb 19.

A női lélek segélykiáltásai

írta: UtazOhm
A női lélek segélykiáltásai

Maya emlékére ♥

A női lélek rendkívül szenzitív, sebezhetően törékeny, ugyanakkor bölcs, és hatalmas teremtő erővel bír. Nemcsak pozitív irányban, hanem akár magunk ellen is tudjuk ezt az erőt fordítani. A bennünk régóta tomboló, fel nem dolgozott érzelmek, külső behatások előbb-utóbb felszínre törnek, sokszor egy fizikai betegség formájában, melyek rákényszerítenek bennünket, hogy szembe nézzünk a valósággal, önmagunkkal, és lefordítsuk, hogy mit üzen a lelkünk a betegségeink által. Sajnos van, hogy már későn eszmélünk fel…

318767_368320393239961_104146715_n.jpg

„Indulatainkat képtelenek vagyunk elcsendesíteni. Haragunkat - amelyet egy állat pillanatok alatt örökre elfelejt -mint gyűlölet, egy életen át hurcoljuk magunkkal. Betegségeink jórészét éppen lelkünk és testünk diszharmonikus kapcsolata okozza: megbetegítjük magunkat.” -Müller Péter

Édesanyámat fél éve temettük el, most újra itthon vagyok Pápán, pénteken sajnos Mayától is el kellett búcsúznunk… A vele történt fontos beszélgetés bátorított fel, hogy írjak egy olyan témáról, anyukája beleegyezésével, ami szerencsére egyre nagyobb hangot és teret kap mindenféle fórumon. Tudom, ő is ezt tenné a helyemben, mert mindkettőnknek az emberek segítése, gyógyítása, az emberi élet jobbá tétele az egyik legfőbb küldetésünk.

Maya egy csodálatos, sugárzó, mosolygós lény, erős NŐ, akit sokan szerettek, kedveltek. Nem voltunk napi kapcsolatban, de amikor találkoztunk, azok mély beszélgetések voltak, hisz nagyon hasonló felfogásban, világban mozogtunk, ő is érdeklődő, nyitott volt a keleti kultúrák, egészséges életmód irányában, természetgyógyász kollegina. Vallása a Szeretet, amit nem félt árasztani az emberek felé, és mindez tovább él mindannyiunkban, ahogy lánya is mondta nagyon bölcsen a temetésen…

Egyik nap jött a váratlan hír, hogy nagyon rossz állapotban van. Írtam neki igaz-e, sajnos megerősítette…

Üzenet Mayától

Gáborral (szintén pápai származású gyerekkori barát), két héttel a halála előtt látogattuk meg otthonában, valamiért erős késztetésem volt, hogy mennem kell, és az utolsó pillanatban csatlakoztam hozzá.
Igyekeztünk vidámságot vinni magunkkal, ezt anyukája meg is köszönte, amikor elbúcsúztunk kifelé menet. De ahogy Gáborral beszéltük utólag, közben majd megszakadt a szívünk… Mert akkor is éreztük valahol mélyen, hogy ebből már nem fog felépülni, de ő küzdött a végsőkig. Persze a remény tudja éltetni az embert, ezért pl a közös jövőbeli terveinkről is beszélgettünk, akkor is arról, mit adhatunk az embereknek, és mivel Maya szeretett volna még jönni hozzám jógázni is, még inkább arra ösztökéltem, hogy mennyi dolgunk van, melyeket meg kell valósítanunk… Múlt pénteken látogattuk volna meg újra… Nagyon felkavart a szomorú hír.

Hogy miért volt olyan fontos számomra ez a találkozás? Mert egy üzenetet kaptam Tőle, tudom, nem véletlenül… és ezt nekem is tovább kell adnom, ha csak egy nő is elgondolkodik rajta és változtat az életén, saját maga miatt, már megéri leírnom a gondolataimat, melyeket a beszélgetésünk inspirált.

Nem tudtunk mindent egymásról, nem is ez volt a lényeg. De pl ismerte az életem egy részének belső vívódásait… aztán miközben beszélgettünk, elcsodálkozott: „…még mindig ugyanazt a malmot taposod? Nem zártad el a „csapokat”? ” Én meg csak lesütöttem a szemem és tudtam, hogy igaza van. Beszélt a régebbi kapcsolatairól, harcairól, melyet leginkább magával vívott meg, beszélt nem méltó bánásmódról, és hogy mindig inkább a másik volt neki a fontos, nem saját maga... sokáig maradt benne olyan helyzetekben, melyekből már rég ki kellett volna szállnia, egyikből sodródott a másikba, húzta a lezárásokat, elengedéseket… mert azt gondolta, hitte, majd jobb lesz… nyelt, elfojtott. Ebbe a csapdába könnyen bele lehet csúszni.

Napokig többször bekúszott Maya arca a látogatásunk után, a halála óta is itt van előttem, ahogy sápadtan, nagy szemekkel, aggódva szólt hozzám: - „Nézz rám, te is ide akarsz jutni? El fogom vitetni magam hozzád és seggbe rúglak, ha nem szeded össze magad!
… Ha ebből kijövök, még a madárcsicsergésnek is fogok örülni. Nagyon sok mindent átértékeltem az életben… Az a lényeg, hogy mindegy mit csinálunk, ki mit szól hozzá, csak legyünk azzal és önmagunkkal harmóniában, éljük azt szívvel-lélekkel, ne másoknak akarjunk megfelelni… ne erőltessük, ami nem megy, engedjük el.”

Sosem felejtem el a tekintetét és azt az energiát, amivel beszélt hozzám. Azt hisszük, mennyi időnk van még, ráérünk tökölni, nem figyelünk oda, aztán azon kapjuk magunkat, hogy csak rohanunk és elfelejtünk közben élni… IGAZ életet...

Maya halála még inkább megpecsételte az üzenetét.

Megérzések

Valahogy mióta Édesanyám elment, megérzem, amikor egy lélek hamarosan el fog távozni. Közeli kapcsolatba kerültem a halállal, mintha bevezetődtem volna az élet misztériumába, így tudnám megfogalmazni, erről írtam is annak idején:

http://utazohm.blog.hu/2016/08/28/az_elmulas_szepsege

Egy nagyon kedves barátomnál töltöttem az estét február 3-án, pénteken, akivel eléggé mély beszélgetéseket folytattunk nem hétköznapi dolgokról. Tudom, Maya is hitt ezekben. Volt szó a halálról is, a szeretteinktől való elbúcsúzásról… Aztán Tibi megmutatta nagypapája fotóját a falon, és annyira magába húzott a bácsi tekintete, nem tudom miért, de úgy éreztem be kellene mennem hozzá a kórházba, így ismeretlenül… Jött az a bizonyosság, hogy már kevés ideje van itt a Föld nevű bolygón…
Szombaton Gáboréknál aludtam, feleségével Ágotával borozgattunk este, szokás szerint gyertyát gyújtott az asztalon, és természetesen megfejtettük az élet és a halál értelmét. Mint mindig. Közben a gyertya lángja eléggé magasra kúszott, mondja, hogy ez nem ilyen szokott lenni, lehet „itt van valaki köztünk…” nekem hirtelen Anyukám jutott eszembe. Számos nép hiedelemvilágában a gyertya a lélek, a láng pedig az élet jelképe. S a néphit úgy tartja, hogyha valaki odafigyel a pislákoló vagy lobogó fényre, akkor felkészülhet a közeljövő eseményeire.
Aztán másnap reggel jött az üzenet Tibitől, hogy már nem ért be a kórházba, elaludt a papája. Aznap ment el Maya is…

Nőiségünk megélése

Akár magánemberként, akár jógaoktatóként, ha körbenézek azt látom, egyre többen küzdünk valamilyen testi vagy lelki problémával, női betegséggel. Valami nem kerek…

mehaldas2.jpg

Már a modern pszichoszomatika is igazolja, hogy a fizikai betegségek sokszor összefüggésben állnak a lelki egészségünkkel, és hogy minden betegségnek megvan a maga lelki oka. A nyugati orvostudomány, a nőgyógyászok is egyre inkább állítják, hogy amikor a nőiségünk bármelyik aspektusában sérülünk lelkileg, az fizikai betegségekben a női nemi szerveknél is felszínre tör, persze nem mindenkinél történik meg ez a folyamat. Hogy kinél igen, kinél nem, arra nem tudjuk még a választ. Ezt én is alá tudom támasztani a saját példámmal, a nálam kialakult tünetekkel, melyek szerencsére jóindulatú daganatok, épp ezért fontos Maya üzenete, hogy ne hanyagoljam el magam ezen a téren sem, mielőtt még késő lesz.

"A betegség a sértődött lélek jajkiáltása" - Peter Altenberg 

A különféle negatív érzelmek, gondolatok, tudattalan lelki folyamatok, megélések, pl a harag, gyász, frusztráció, gyűlölet, stressz, düh, irigység, szégyenérzet, ítélkezés, aggodalmaskodás, megoldatlan lelki problémák… ha túlságosan elhúzódnak, vagy ha sokáig nyalogatjuk a sebeinket, elmérgesednek, és eljuttathatnak bennünket fizikai betegségekig, de akár meg is tudjuk szüntetni azokat, ha rálátunk ezekre az érzelmekre. Azt tapasztalom, hogy sokszor az önértékelésünk is hihetetlenül alacsony szinten mozog, különböző okok miatt, ez szomorú tény. Ezek és a fentebb említett tünetek szoros összefüggésbe hozhatók a kialakult női betegségekkel, erről beszélt Maya is. Teljesen biztosan állította, és hitt a test-lélek-szellem hármas szoros összefüggéseiben, hogy betegsége kialakulásának is része volt a lelki élete, ha visszatekint és értékeli az elmúlt éveit. Ő már tudta, mit kellett volna másképp tennie.

A lélek útján

Ahogy Ázsiában tapasztaltam, ott alapból holisztikus szemlélettel állnak hozzá a betegekhez, sajnos itthon ez még nem igazán bontakozott ki, de legalább jó úton haladunk.

http://utazohm.blog.hu/2016/04/27/tibeti_orvosnal_jartam

Fontos odafigyelnünk testünk jelzéseire, betegségeinkre, hogy felfedezzük blokkjainkat, ráleljünk, életünk melyik területét kell rendbe tennünk. A testünk egy érzékeny műszer, mindig visszaigazol és útmutatóul szolgál. Pl jógagyakorlás, különösen a gyengédebb típusú női jógázás közben is számos üzenetet hordoz számunkra, ha nyitottak vagyunk a felmerülő testérzetekre, emóciókra.

Persze nem állíthatja senki sem teljes bizonyossággal, ahogy én sem gondolom, hogy minden betegség kizárólag lelki eredetű lenne, ez még vitatott, mert ebbe sokszor beleszólhat a genetika, vagy más egyéb tényezők, egy-egy betegségnek összetettebb a probléma köre, minthogy csak egy dologra ráfoghatnánk. De fontos, hogy a fizikai tünet mellett foglalkozzunk azzal a kérdéssel is, hogy miért fáj a lelkünk, miért kiált segítségért.
A betegségek események, amikor is folyamatok zajlanak bennünk. Ha érzelmi szinten a betegség fel van tárva, átalakulhat a folyamat egy egészséges állapottá. Ha a mögöttes fenntartó ok megszűnik, akkor az okozat is megszűnik. Igyekezzünk lefordítani a testi jeleket lelki síkra is. A belső élet az, ami számít, nem a külsőségek. Csak mi vagyunk képesek felszabadítani önmagunkat a mentális rabszolgaság alól.

Amikor jelez a test

Ha már kialakult egy tünet, a gyógyulásban nagyon sok szerepe van a komoly belső munkának, amit senki sem léphet meg helyettünk, de segítséget érdemes kérni, ha egyedül nem boldogulunk. Én is éppen ilyen gyógyulás és munka kellős közepén vagyok, van még dolgom bőven, annyi minden történt az elmúlt hónapokban (talán egyszer majd erről is írok).

Keményen, kíméletlenül szembe kell néznünk az életünkkel, mélyre kell ásnunk. Bármennyire is nehéz és van, hogy ordítunk közben a fájdalomtól és csalódunk nemcsak másokban, de a legdurvább, hogy önmagunkban is. Egy-egy ilyen találkozásból sokat tanulhatunk, építkezhetünk. Lehet persze manőverezni, futni a köröket, önhazugságokat gyártani, de ez mind időhúzás, menekülés, miközben elvesztegetjük az értékes, valódi pillanatokat. Sokszor, ahogy én is tettem, magamat hibáztattam olyan dolgokért, amiért nem kellett volna. Az ember tele van önváddal, keserűséggel, amikor őszintén a lelke mélyébe néz, meztelenül állunk magunk előtt és nem mindig tetszik az, amit látunk. Szembesülünk a tökéletlenségeinkkel, ítélkezünk, de el kell fogadnunk, hogy emberek vagyunk, esendőek, hibázunk is, amiből jobb esetben tanulunk. Ha viszont nem tudunk magunknak és másoknak megbocsájtani, belekerülünk egy véget nem érő negatív érzelmi spirálba, mérgezzük a lelkünket, aztán azon kapjuk magunkat, hogy nem vagyunk jól a bőrünkben, túl szoros, vagy túl bő. Ez nem megoldás.

Talán az egyik legfontosabb feladatunk, hogy tanuljuk meg elfogadni és szeretni magunkat, ne csak adjunk folyamatosan, hanem fogadjuk, engedjük be a pozitív dolgokat is. Az egyensúlyra törekedjünk. Ne menjünk bele áldozati szerepekbe. Ha úgy van, álljunk fel méltatlan helyzetekből, kapcsolatokból, melyek már inkább csak rombolnak (nemcsak bennünket, a másik felet is), mint építenek, és emelt fővel lépjünk tovább. Kezdjünk el foglalkozni olyan dolgokkal, melyekben örömünket leljük. Előszedtem újra a régi hobbijaimat, és rájöttem, mennyire hiányoztak. Számomra nagyon jó terápia pl az írás, vagy szeretek a természetben lenni, feltöltődni, hegyet mászni, búvárkodni… Van, hogy otthon beteszem a kedvenc zenéimet, hangosan énekelek, táncolok, kitombolom magam… vagy éppen kifutok a világból. De mindenki meg tudja találni a számára megfelelő tevékenységet (tánc, ének, festés, sport, olvasás, kézművesség…), amibe bele tud feledkezni, amiben ki tud teljesedni, amitől gyógyul, mosolyog a lélek. Akár bele is vághatunk olyan új dolgokba, amiket azelőtt soha nem próbáltunk, tágítjuk a komfortzónánkat, és egy újabb oldalunk megismerésére lesz lehetőségünk.

Bizonyítottan nagyon hatékony módszer a szívből jövő nevetés, önfeledt kacagás, amikor már a könnyeink is folynak, ezt biztosan állíthatom. Zárójelben jegyezném meg, létezik hahota jóga is :)

00003_2_a499ce44-7eb5-4bdc-8605-73506065acf7_440x330.jpg
A meditációk, jóga, különféle tudati technikák, terápiák, masszázs, sportolás… jelentős mértékben tudják aktiválni öngyógyító erőinket, oldódnak feszültségeink, ami akárhogy is nézzük, mindenképpen pozitív hatással van ránk.

Törődj Magaddal

Kedves Lányok, Asszonyok… nagyon fontos az EGÉSZ-ségünk, ezt sosem szabad elfelejtenünk, ezért járjunk el rendszeres szűrővizsgálatokra, ha bármit érzékelünk, ne halogassuk a szakemberek felkeresését. Amikor szükséges, nyújtsuk kezünket az orvostudomány felé, főleg amikor egy diagnózist kell felállítani vagy indokolt műtétre van szükség, mert életeket menthet. Az alternatív gyógyászatnak, mozgásterápiáknak nagy szerepe van a prevencióban, rekreációban.

Nem utolsósorban teremtsünk időt arra, hogy befelé is tekintsünk, bár tudom ez egy családban és a rohanó világban nehezebben kivitelezhető és nagyobb kihívás, de megéri a befektetett energia. Ápoljuk, védjük, szeressük testünket és lelkünket, találjunk rá a belső forrásainkra, élvezzük az ÉL-etet. Merjünk megnyilvánulni életünk minden színpadán, vállaljuk fel és fejezzük ki azt, akik vagyunk. Töltsön el bennünket büszkeséggel az, hogy Nőként létezünk, ragyogjunk, és ha magunkkal rendben vagyunk, a világban is a helyünkre kerülünk.

383054_613389188688719_806549526_n.JPG

Annak a blog bejegyzésemnek a végén, amikor Anyukám haláláról írtam, ott van egy idézet. Anno írta Maya (mindig követte az írásaimat, amikor Ázsiában utaztam), hogy zseniális és megosztaná ő is a fb-on… Ezzel zárom soraim:

-Későre jár. Feküdjünk le.
-Későre jár – bólintott a mester. - Ébredjünk föl.

Drága Maya, áldott utazást kívánok, nyugodj békében! Köszönöm a tanításod, és hogy ismerhettelek… ♥

Kedves Olvasó, remélem, segítségedre váltak a leírt gondolatok, témák, és előbbre visznek utadon. Áldás!

Szeretettel: Viki

Pápa

 

Szólj hozzá