2017. máj 26.

Park-oltam Pekingben

írta: UtazOhm
Park-oltam Pekingben

Üdv Kínából! Pekingből jelentkezem, ahogy a lehetőségek engedik tudósítok képekkel illusztrálva, igyekszem nem túl hosszan írogatni. :)

Mivel tesóm dolgozott, gondoltam feltalálom magam és kimerészkedek az utcára. Nagyon nem akartam messzire menni, sőt, max addig, amíg látom az épületet, és felismerem még ahol lakunk. :) Ez egy közel 20 milliós város, és az angolt sem nagyon beszélik, ezért inkább nem indulok neki egyedül, bátyám se javasolta, mert jól el lehet veszni a kínai fővárosban…

Ennek a 28 emeletes háznak a 11. emeletén vagyunk a 111-es lakásban, itt él tesóm. :)

lakas.JPG

Először csak az ablakon át nézelődtem, mint vakond a nagyvárosban, fotóztam lefelé, persze ablakon át, mert itt nem lehet kinyitni sem, jó közelre be tudom hozni az embereket, mint egy távcső, körülnéztem mit csinálnak a lenti parkban. Egy család pl piknikezett, úgy ahogy kell, csak nekem a betonon kicsit fura látvány volt, amikor ott van egy méternyire a zöld gyep, de hát ok, elfogadás, nyitottság, kíváncsiság, minden utazásomon ezt a nézőpontot alkalmazom.

piknik.JPG

Aztán lementem, és ahol több ember összegyűlt, odamentem nézelődni, igyekeztem észrevétlenül bevegyülni. Persze ez nehéz, bár én is sötét hajú és szemű vagyok, de azért kiszúrtak.

Látvány: anyukák, kisgyerekek, babakocsik, idősek, kutyások, taichizók, kártyások együtt...

Kb egy órát ott töltöttem és figyelgettem, fotóztam, szeretem a gyerekeket, volt téma bőven. Igyekeztem kulturáltan megoldani és nem a képükbe tolni a camerámat, inkább messziről zoom-oltam rájuk. Kedvesek voltak, nem szóltak rám, sőt, voltak anyukák, akik direktbe odahozták nekem a kis lurkót, hogy vegyem őket lencsevégre. Próbáltak szegényekből egy integetést kierőszakolni, de inkább megszeppentek, a gépem és a szemüvegem jobban izgatta őket.

Hát vannak nyelvi nehézségek, max a hello volt a közös verbális kommunikáció, a többit nonverbálisan hidaltuk át. :)

Taichizó kínaiak:

Tetszik, legalábbis ami itt a szűk mikrokörnyezetemben van, hogy nagy a társadalmi élet, pl esténként is összejárnak, kitesznek nagy hangfalakat, és nekiállnak táncolni. Van, hogy egy betanult koreográfiára, pár méterrel odébb meg társas táncolnak. Ehhez van, aki szépen fel is öltözik, megadja a módját. Tesómmal leültünk este nézni őket, hát néha összemosolyogtunk, olyan zenei mixeket és mozdulatokat véltünk felfedezni, hogy abban a taichi, kungfu, kínai tradicionális tánctól kezdve minden volt…

Itt is azt látom, sokszor a nagyszülőkkel vannak a gyerekek, vagy éppen az apukával (nagyon sok gyerek van itt), Thaiföldön is ezt tapasztaltam, erről írtam is anno:

http://utazohm.blog.hu/2016/04/03/gyermekletek

Megfigyeltem, hogy több gyereknek hátul ki volt vágva a naci a feneküknél, az egyiknek a pelus, másiknak a csupasz popsija villogott, egyszerűen megoldják a pelenkacserét és a toalettet. Praktikus :)) Lehet otthon is van ilyen, elnézést a tudatlanságomért, ha nekem ez újdonság:

dscn1363.JPG

dscn1386.JPG

Az egyik kislánynak olyan cipője volt, hogy minden lépésénél cuppogó hangot adott ki, hát ez szerintem tipikus kínai style, hogyismondjam hogy ne legyen sértő, elég furák.

Imádom a kutyákat is, egy hazai, kínai fajtát fotóztam éppen, a Chow Chow-t, állítólag a húsa egyes vidéken közkedvelt.

chaw_chaw.JPG

Aztán betévedtem egy pékségbe, ahol szintén egy kukkot sem beszéltek angolul, lassan már megtanulok pantomimezni… Ilyen cuki torták voltak ott:

Miután visszajöttem a lakásba, egy email várt tesómtól (így tudunk kommunikálni, a gépén van VPN), hogy 40 perc múlva felvesznek kocsival, legyek kész. Amikor ezt olvastam, már több, mint egy óra eltelt. Elkezdtem kapkodni, átöltözni, éppen egy szál bugyiban voltam, amikor bekopogtak, csengettek, majd miközben próbáltam valami ruhát magam elé kapni, rámnyitott a portaszolgálat, merthogy nem adtam választ ijedtemben, hogy minden ok-e… kiabáltam, hogy jesssss, I am here, please don’t come in!!!! aztán ő is megijedhetett tőlem, és nem mert beljebb jönni, csendben megköszönte és behúzta maga mögött az ajtót. Legalább itt beszélnek angolul :)

Hát így tellett egyik délelőttöm Pekingben…

Folyt köv.

Viki

Peking, 2017. május

Szólj hozzá