2017. júl 23.

Outdoor hétvége 1.

írta: UtazOhm
Outdoor hétvége 1.

Bicajtúra nagyi tempóban :)

Ahogy az előző bejegyzésben írtam, egy outdoor-os hétvége élményeimen, megéléseimen keresztül döbbentem rá, hogy az elmúlt években mennyire elvesztettem önmagam, de szerencsére újra visszatértem.
http://utazohm.blog.hu/2017/07/19/ujratervezes_889

Elkezdtem foglalkozni olyan dolgokkal, melyekben örömömet lelem. Előszedtem a régi hobbijaimat, és rájöttem, mennyire hiányoztak. Számomra nagyon jó terápia pl az írás, vagy szeretek a természetben lenni, feltöltődni, hegyet mászni, búvárkodni… Van, hogy otthon beteszem a kedvenc zenéimet, hangosan énekelek, táncolok, kitombolom magam… vagy éppen kifutok a világból. De mindenki meg tudja találni a számára megfelelő tevékenységet (tánc, ének, festés, sport, olvasás, kézművesség…), amibe bele tud feledkezni, amiben ki tud teljesedni, amitől gyógyul, mosolyog a lelke.

Bizonyítottan nagyon hatékony módszer a szívből jövő nevetés, önfeledt kacagás, amikor már a könnyeink is folynak, amikor fogjuk a hasunkat a fájdalomtól, a múlt hétvégén is bőven volt benne részem.

viber_image_jpg5.jpg

Az első nap a Fertő tó körül bicajoztunk, második nap egy csodás kanyontúrán mentünk végig Ausztriában.

dscn3631.JPG

Pénteken elmentem Marcsi barátnőmhöz, aki Pozsonyban él, kb már hazajárok abba a városkába, szeretek ott lenni.
Marcsi az egyik legkedvesebb és legközelebb hozzám álló barátnőm hosszú évek óta, még beceneveket is adtunk egymásnak, ő Marcsello, én Vincsenzo.

Már elég sok programon, túrázáson, hegymászáson… vagyunk túl, vele ki tudom élni az ilyen jellegű hobbijaimat, mert olyan típus ebből a szempontból, mint én.
Egy-egy nehezebb hegymászásnál pl egyáltalán nem mindegy, kivel megy az ember, ott eléggé egy hullámhosszon és erőnlétben kell lenni, hogy együtt lehessen haladni… Hiszen vannak nehezebb pillanatok, a kimerültségtől, holtpontoknál jól kell tudni reagálni, egymást is segíteni, amihez egyfajta bizalmi kapcsolat szükséges…

Szóval, péntek este bevetettük magunkat a pozsonyi estébe, hatalmasat vacsoráztunk, a bruschettát azóta is emlegetjük, mert eszméletlenül finom volt… Nyamm

Szombat reggel egy fincsi, egészséges reggelivel indítottunk, felszerelkeztünk élelemmel, itókával, és nekilódultunk Ausztriának a Fertő tóhoz, Podesdorfba.

reggeli.JPG

Ott béreltünk nekem egy bicajt, egy szuperkényelmes járgányt választottam, Marcsi hozta a sajátját.

Nem a túra útvonalról írok, hányadik kilométerkőnél hova kell fordulni stb… hanem hogy mi hogyan éltük meg. Ez nem az első Fertő tavas bicajozásunk volt amúgy, már ismertük a terepet. Nem teljesítmény túrázni akartunk, csak jól érezni magunkat, el is indultunk nagyi tempóban. Az, hogy mennyi idő alatt tesszük meg a távot, nagymértékben befolyásolja, hogy mennyire csábulunk el, mekkora kitérőket teszünk. Na, hát mi tettünk…

Az idő először hűvös, durván szeles, borúsnak indult, de mi nem hagytuk, hogy ez kedvünket szegje. Először még gondolkodtunk is, nekiinduljunk-e, de jó döntést hoztunk, mert a végére szuper időjárásban volt részünk, kár lett volna kihagynunk, és miután eldöntöttük, hogy namostmáraztán elég a hidegből, elkezdett kisütni a nap és egyre melegebb lett.

Kicsit lementünk a mólóra a strandhoz, a szörfösök vígan száguldoztak, kedvező volt a széljárás. Nekik igen, nekünk nem annyira.

Legelső megállónk nem sokkal 10 perccel a start után történt meg, észrevettük, hogy lehet bambit inni, kicsit olyan Üvegtigrises feeling volt. Leparkoltunk, ittunk egy gyenge spritzert, szieztáztunk, pedig gyakorlatilag még el sem kezdtük a túrát.

Próbáltunk szelfizgetni, de hát ez nekünk baromira nem megy, bármikor megpróbáljuk, hatalmas röhögésbe fullad a történet, amikor megnézzük utólag a képeket. Nálam látszik, hogy egyáltalán nem a kamerába nézek, fogalmam sem volt hova kell, Marcsinak a napszemüvege legalább eltakarta a bozonytalanságát. Na a lényeg és amiben megegyeztünk, nem vagyunk szelfi királynők, az már biztos. :))

szelfi.jpg

Ezután egy csodás napraforgó mező mellett parkoltunk le, kedvenc virágaim, természetesen itt is elidőztünk fotózgatással, dumcsizással, gyümölcsevéssel…

Következő leállásunk célja a szendvicszabálás volt, gondoltuk lassan vissza is fordulhatunk, ettün-ittunk, pedáloztunk is. :))

Menet közben csodáltuk a gyönyörű tájat, szántóföldek, mezők, szőlőlugasok, falucskák váltogatják egymást… és sok biciklis az úton.

Hangulatok:

Aztán letértünk a kijelölt útról Neusiedl városba, ahol találtunk egy izgalmas, keleti tárgyak tömkelegével telepakolt boltot, azt is muszáj volt megnézni. És ha már ott voltunk, meg is ebédeltünk.

bolt.JPG

ebed.JPG

Útközben rengeteget sztorizgattunk, röhögtünk, szokás szerint. Volt, hogy a telefonról szólt a zene, hangosan énekeltünk, de még Kis Grófo is előkerült a lejátszási listában, ne kérdezzétek hogyan, és persze le kellett állnunk, hogy a videóját is megnézzük…
Marcsello elkezdett hirtelen egy lejtőn lefelé áriázni, teljesen meglepődtem, milyen hangok hagyták el a torkát, lassan már-már azt éreztem, Pavarotti női kiadásával tekerek együtt. :))

Útközben szarvasmarha csorda legelészett:

Őzikét is láttunk:

fscn3993.JPG

rscn3994.JPG

A végén olyan mértékben elszaladt az idő, hogy választanunk kellett egy ponton. Vagy elindulunk visszafelé, ami elég nagy táv volt már, és akkor nem kell rohannunk, vagy nekiduráljuk magunkat és egy feszített tempóban megyünk a komp felé, hogy elérjük az utolsót, amivel vissza tudunk menni a kiinduló ponthoz. A hajrázást választottam inkább. Háááááát… komoly szembeszél volt szinte végig, főleg egy nyílt szántóföldes terepen, Marcsi szólt előre, hogy ez lesz a legnehezebb szakasz. Már rálapultam a kormányra, hogy csökkentsem az ellenállást, közben hétszentségeltem, bevallom hősiesen, de azokat a szavakat nem írom le inkább, disztingválom magam. :) Amikor volt egy kis szakasz, és hátszélben volt szerencsénk, ki is használtuk, száguldoztunk ezerrel juhujj kiáltásokkal feldobva a sebesség élvezetét.

juhujj.jpg

Aztán olyan jó időt futottunk, hogy még Rustba is benéztünk. Szép kis város, a XVI-XVIII. században épült.

dscn3736.JPG

varoska.jpg

Sok gólya székel körben a tetőkön.

Végre célba értünk a komphoz, közben már elkezdtem érezni a combjaimat, régen bicikliztem ennyit, összesen 41 kmt mentünk, de nagyon jólesett, főleg hogy a végén aztán mégis sport tevékenység lett a nagyi túrából… Kb fél óra csendben kompozás után, merthogy elpilledtünk a nagy hajrában, visszaértünk a kocsihoz.

dscn3770.JPG

dscn3771.JPG

Bátran ajánlom mindenkinek ezt a Fertő tavas kirándulást, Magyarországon is el lehet kezdeni, jó kikapcsolódás, mozgás, friss levegő, szépséges táj, jó társaság, spritzerezés… mi kell még? :)

Másnap újra visszaautóztunk Ausztriába, és egy csodás kanyonban túráztunk, folyt kövi…

Szeretettel: Viki
2017. július, Fertő tó-Podesdorf

Szólj hozzá