2018. dec 08.

Beszélgetések egy ifjú thai szerzetes jelölttel

írta: UtazOhm
Beszélgetések egy ifjú thai szerzetes jelölttel

Monk chat

Mivel az utazásaim alatt nincs időm minden témát leírni, hiszen éppen megélésben vagyok akkor, ezért szép lassan pótolgatom, amiket még szerettem volna megosztani Veletek. 

Észak-Thaiföldön, 1600 méteres hegyek között fekszik Chiang Mai városa, ahol egy hónapot töltöttünk anno az ex párommal, amikor 2016-ban egy csoportot vezettünk, majd utána hónapokat utaztunk Thaiföldön és Indiában. Már akkor egyértelműen kedvencemmé vált ez a spirituális térség. Most nyáron (2018) visszamentem egyedül a monszun időszakban, szintén egy hónapra.
Ebben a városkában teljesen más az atmoszféra, mint pl. a sűrű Bangkokban vagy lent délen, a tengernél. A minimum 300 buddhista templom és az utcákon sétáló, narancsárga lepelbe burkolt szerzetesek megadják a  hely különlegességét.  

dscn4478_copy.jpg

Chiang Mai egyben oktatási központ is, mely nemcsak az egyetemeket jelenti, hanem a turistástól a nemzetközileg akkreditált szintig lehet tanulni thai nyelvet, meditációt, masszázst, alternatív gyógyászatot, vannak főző tanfolyamok, jóga, thai box… Rengeteg túrát is indítanak innét, bőven lehet válogatni a jobbnál-jobb programok közül.

img_20180715_151215_hdr-effects_copy.jpg

Egyre elterjedtebb az ú.n. „monk chat” program, amikor fiatal szerzetes jelöltekkel, novíciusokkal cserélhetjük ki mi külföldiek a tudásunkat. Ők angolul szeretnének tanulni, mi pedig a buddhizmus és egyéb kérdéseinkre kapunk válaszokat.

Rendkívül lelkesek, kíváncsiak, hiszen ritkábban adódik alkalmuk gyakorolni az angol nyelvet, a világról is nagyon keveset tudnak, ezért érdeklődnek mi van Thaiföldön kívül. Az óvárosban található legrégibb, 1475-ben épült templomban, Wat Chedi Luang-ban készítettem riportot még 2016-ban az egyik fiatal szerzetessel, most azt mutatom meg, de azóta már sokakkal találkoztam, gyűjtöttem anyagokat, érdekességeket. Ha lesz időm majd ezeket is megírom.
Thaiföldön a theravada buddhizmust gyakorolják.

dsc_0156_copy_1.jpg

Wat Chedi Luang egy élő templom, ami azt jelenti, hogy a helyiek és a szerzetesek rendszeresen használják.

Beszélgetések előtt azért rá szoktam készülni, hogy mit is szeretnék megtudni, és összeírom nagyjából a kérdéseimet, de sokszor intuitívan alakulnak a párbeszédek.

Bementünk a templom udvarba, ahol már üldögéltek páran. Kiszemeltük az egyik srácot, odamentünk. Látszott, izgult, kicsit azért én is, vajon mi fog kisülni ebből, életemben nem voltam még ilyen helyzetben, hogy lazán ülök a szerzetesek között és diskurálgatunk, azelőtt csak filmekben, képeken éltem meg, most testközelből. Így ültünk egymással szemben, a thai  angoltanára meg mellette, aki segítette a beszélgetést, ha éppen megakadt valami. A thai tanárok kint jól tudnak angolul, de a kiejtésük nem feltétlenül a legjobb, mivel bizonyos betűket, hangokat nem tudnak képezni.

Sabai Dee Mai, hogy vagy? Mi a neved és hány éves vagy?

- Sabai deeee, nagyon jóóóóóól... Khao (a szónak thai-ul több jelentése is van, pl. 9-es szám, rizs, bika, hegy...) a nevem, 21 éves vagyok.

Vigyorgott, majd ránk szegezte igencsak szuggesztív tekintetét. Néha meglepődtem, amikor legelőször beszélgettem fiatal thai novíciusokkal... aztán már egyáltalán nem, hogy életkorukhoz képest sokszor milyen filozófiai mélységeket képesek érinteni. Van kint egy tanítóm, Tummarat, két éve találkoztam vele először, 26 éves volt akkor, aki azóta már végzett az egyetemen. Rendszeresen találkoztam vele, most újra sikerült, és elképesztően sok témát megvitattunk. Amikor belenézek a szemükbe, azt érzem, ezek a fiatal srácok már most többet tudnak az élet bizonyos kérdéseiben, főleg akik tanultak, mint amit mi itthon talán csak kapizsgálunk.
Ők nem divatspirik... ;) Tény, néha naívnak, jó értelemben csibésznek, játékosan gyermekinek tűnnek, de nekem ezzel nincs bajom. Sőt :) Mindeközben megvan a komolyságuk is.

-És TI jól vagytok? :) -kérdezte mosolyogva.

monkchate_copy.jpg

- Kíváncsiak vagyunk az életedre, összegyűjtöttem pár kérdést.
Miért lettél szerzetes? Ez a te választásod, saját döntésed volt, vagy a szülők akarták így?

- Eredetileg Chiang Rai mellőli kis faluból, szegény farmer családból származom, és én vagyok a legidősebb az 5 testvérem közül. Otthon gyakran jártam az erdőbe (dzsungel) állatokat leíjazni ennivalónak, mert szüleimnek nem volt pénze.
Két út állt előttem, követem-e a szüleim példáját, kapálok-e a rizsföldeken, vagy elmegyek. Én ezt választottam, ők is örültek neki, mert nem tudták volna a tanulmányaimat sem fizetni, így bevonultam Chiang Raiba a kolostorba. 14 évesen lettem novícius, de 20-21 éves kora előtt senki sem lehet szerzetes. Engem most májusban avatnak majd szerzetessé.
Ide Chiang Maiba jöttem tanulni, ami Észak-Thaiföld intellektuális fővárosa, és nagyon jók itt az egyetemek.

Megj: Sokan jönnek ide amúgy más országokból is szerzetesek tanulni, nyáron pl. észak-wietnámi srácokkal beszélgettem erről... 

- Hogy zajlik itt bent az élet, mesélnél kicsit erről?

- Szigorú szabályok szerint élünk. 4.30-kor kelünk, és 5-kor egy közös reggeli ima, meditáció után 6.00-kor elindulunk a szokásos adománygyűjtésre.  

Megj: Ez amúgy nem koldulás, ahogy sokan gondolják, hanem a helybéliek így fejezik ki mély tiszteletüket a szerzetesek, tanoncok felé, hogy adományokkal, étellel várják őket reggelente. Valójában a felajánló hálás a lehetőségért, hogy adhatott. 

dsc_0189_copy_1.jpg

- Láttam olyat, hogy külföldiek pénzt dobnak az üstbe, mert azt hiszik, hogy koldultok.

- (Felnevet) Igen, történik ilyen, de nem baj, mert néha szükségünk van pénzre is esszenciális dolgokat megvenni, vagy ha utazunk egyik kolostorból a másikba. 

A tanár itt közbeszólt: -Szerencsére a thai emberek tudják, mi az, amire szükségük van. Aztán otthon a kolostorban cserélgetnek egymással, ki mit szeret.

Megj: Egyébként vannak előre összeállított csomagok a szerzetesek számára, melyet megvehetünk, így biztosan olyan dolgokat adunk nekik, aminek még örülnek is. Én Tummarat tanítómnak pl. vettem csokikat is, bűnbe vittem kicsit... :) 

dsc_0246_copy_3.jpg

- Szoktatok ilyenkor séta közben pl.  meditálni? Ismerek különféle meditációs módszereket...

- Igen, sétáló meditációt végzünk, ezért is megyünk mezítláb. Mindenre figyelünk, a talpunk érzeteire... a hangokra, fényekre, illatokra… Nem beszélünk a körút alatt, csendben vagyunk.

dsc_0238_copy_2.jpg

 - Jól tudom, hogy csak kétszer esztek egy nap?

- Igen, reggeli 7-8, ebéd 11-12 között, 12 után tilos ételt venni magunkhoz, csak folyadékot.

- És nem vagytok éhesek?

- A kezdőknek, friss tanoncoknak gondot okoz, mert hozzászoktak ahhoz, hogy bármikor bármit ehettek, de egy idő után ez elmúlik, és nem lesz probléma. Szójatejet lehet pl. inni, az nagyon laktató.

- Húst esztek?

- (Vigyorog) Mindent megeszünk, csirkét, disznót, de nem válogathatunk, azt kell megennünk, amit kapunk a reggeli gyűjtésnél.

- Mit csináltok reggeli után?

- 9-től tanulunk, utána ebéd, majd pihenés. Akkor van egy kis szabadidőnk, de sokszor akkor én pl. angolt tanulok. Délután kötelező munkákban is részt kell vennünk, takarítás, seprés, építés, ami éppen a feladat... vagy a saját szobánkat takarítjuk, mosunk, mosdunk, majd este újabb ceremónia 18.00-kor, amikor a külföldiek is velünk tarthatnak. 

Megj: Amikor Chiang Maiban vagyok, ezekre a buddhista ceremóniákra szoktam bejárni szinte naponta, jó köztük lenni, együtt meditálni... a legtöbb turista nem bírja ki ülve a végéig, menet közben távoznak, de nem is igazán értik/értjük, mi zajlik pontosan.

- Ezután bezárjuk a templom kapuit magunk után. 19.30-tól újra tanulunk, vannak magánóráink is.
Lefekvés előtt személyes imádkozás, és 22.00 körül van a villanyoltás.

Megj: minden kolostorban mások a szabályok, és a szerzeteseknek sem ugyanaz mindig a napi rutinja. Amiket elmondott Khao, azok általában a városiakra jellemző, a forest monkok (erdei) izolátlabban élnek, és van, ahol csak egyszer esznek egy nap... 

- Mit hagytál magad mögött, amikor bevonultál a kolostorba?

- A családot, barátokat, de nem probléma, mert tudom őket látogatni rendszeresen.

- Van hobbid?

- Hobbim a gyakorlás, tanulás, olvasás. 

Megj: most, amikor kint voltam az egyik szerzetes novícius barátom kérdezte messengeren, szeretek-e olvasni, megkérdeztem mi a kedvence. Erre elküldött fotóként egy thai nyelvű könyvet, semmit nem értettem belőle, és megkérdezi, ismerem-e? Írom neki hát hogyne, már rég elolvastam... :D jót nevettünk. 

- Hiányzik valami az életedből?

- Az éneklés, karaokee, sport...

- Pedig olyan erősnek tűnsz, izmos vagy, és sokatoknál ezt látom, de akkor mitől?

- Magamtól szoktam pl. fekvőtámaszokat végezni a szobámban. De nekünk tiltólistás a sport. Tilos klasszikus, főleg csoportos sportokat (pl. foci) végezni, de a testünket azért megengedett egyedül edzeni.

Megj: ezt a fiatal novíciust nem tudtam nem észrevenni, kiraktam a fb-ra is amikor kint voltam, de szerencsére nem köveztek meg érte a hölgyek, sőt... azóta is emlegetik itthon, hogy uhh, azért megérne 1-2 ajtócsapkodást és hozzam haza magammal... :) Meg akartam tőle kérdezni, mi a manótól ilyen gyönyörűen kidolgozott a teste, de sajnos eleredt hirtelen az eső (monszun időszak volt éppen), és beszaladt mindenki. Azt is el tudom képzelni, hogy mivel a thai kultúra szerves része pl. a thai box, már 4 éves kortól mennek a picik, és ez nagyon szépen fejleszti az alakot, a többi jótékony hatásairól nem is beszélve.

img_20180802_160626_2_copy.jpg

Jógatanárként muszáj volt megkérdeznem:
- Ismered a jógát?

- Persze, nagyon jó. Én mindig szoktam nyújtani (mutatta egyből a kezével a félhold ászanát).

A tanár még hozzátette: -Ez hasonlít a sétáló meditációra, odafigyelünk minden egyes mozdulatra... 

Megj: Na, hát ennek örülök, hogy ők is preferálják. Sőt, egyre többet hallani, hogy jógáznak a szerzetesek.

- Miért nem lehet sportolnotok?

- Mert elvonja a figyelmet a gyakorlásról. Mi alárendeltük magunkat a meditációnak, ennek az életformának. 

img_20180718_105739_hdr_copy.jpg

- Mik a legfontosabb szabályaitok?

- Mielőtt a templom lakói leszünk, fel kell esküdnünk 10 buddhista alapszabályra a 200 közül.

Ezeket naponta elmondjuk, hogy ha esetleg megszegtük valamelyik fogadalmunkat, akkor újból érezzük a fontosságát, másrészt a szöveg ismételgetése a memorizálás révén beivódik a gondolkodásunkba.

  1. ne ölj, de még egy szúnyogot sem
  2. ne lopj
  3. ne hazudj
  4. ne létesíts szexuális kapcsolatot, még érintés szintjén sem (Megj: mi nők nem érhetünk a szerzetesekhez, fotón se nagyon állhatunk túl közel hozzájuk)
  5. ne dohányozz, ne igyál alkoholt, tartózkodj a drogoktól és az olyan szerektől, melyek meggondolatlanná tesznek
  6. kerüld a szórakozást, éneklést, táncolást, sportot
  7. ne aludj túl kényelmes ágyon
  8. déli 12 után ne egyél, we not live for the food, we live from the food. Nem azért élünk, hogy együnk, hanem azért eszünk, hogy éljünk
  9. Mutass együttérzést minden élőlény iránt
  10. Tartózkodj a pénz, arany- ezüst tárgyak érintésétől

Megj: Gyakorlatilag naponta mantrázzák ezeket... A gyerekek számára a tanárok világossá teszik, hogy nem azért kell betartani a szabályokban foglaltakat, mert  megbüntetik őket, erre amúgy is nagyon ritkán kerül sor, hanem az ilyen viselkedés önmagában hordozza a negatív következményeit.

- Több szerzetesen látom, hogy tetováltak, ez engedélyezett? Van valami jelentése?

- Igen, sokan azért tetováltatják magukat, mert hisznek abban, hogy akkor védelem alatt állnak.

A tanárúr még hozzáteszi: - A gyilkos ha látja a tetoválást a szerzetesen, nem meri lelőni, és nem meri levágni a karját...

Megj: Buddhistáknál a sak yant nevű tetoválásról úgy tartják, hogy megvédi viselőjét a negatív hatásoktól. Ez azonban lehet inkább thai népszokás. Hitük szerint testükön nem kerülhetnek a buddhista vallásgyakorlás adott szimbólumai a szívünk alá. Ami más testrészen, alatta van, az számukra már divat tetkó. Kolostorokban is végeznek varratást, bambusznáddal, növényi festékkel, állítólag eléggé fájdalmas.

Ez a tetkó a szerzetesen viszont pont egy kivételes, valószínűleg az előző életében csináltatta, mielőtt bevonult kolostorba...

dsc_0165_copy_1.jpg

Muszáj volt megkérdeznem, hisz egy életerős, fiatal sráccal ültem szemben és mindig is érdekelt, a szerzetesek hogy kezelik az életnek ezt az intim területét…

- Nem is merül fel benned vágy, ha pl. meglátsz egy nőt, főleg ha tetszik? Nincs igényed barátnőre?

- De igen, a vágy felmerülhet, de ahhoz nincs ragaszkodás. Ez is csak megzavarná a gyakorlásunkat. Elmúlik, mint minden...

- Ha valamikor úgy döntenél, mert megtehetitek, hogy újra világi életet élj... mi a terved, család, karrier...?

- Valójában erre még nincs tervem, hanem minden nap csak azt mondom: one more day, csak még egy napig maradok. Ha esetleg úgy döntök majd, hogy kilépek, normál iskolában tanítanám a buddhizmust. Ha szerzetes maradok, más novíciusokat szeretnék tanítani.

- Thaiföldön kívül gondoltál már arra, hogy elutazol, körülnézel más országokban?

- Nincs különösebben kedvenc országom, de az egyik mesteremet Németországba hívták tanítani, esetleg őt követném, meglátogatnám.

- Utolsó kérdésem hozzád, boldog vagy?

Azonnal széles, hamísítatlan thai mosolyra húzódott a szája, őszintén felragyogott az arca, csillogtak a szemei, teljesen magával ragadott… nem megjátszott reakció volt ez.

- Yes, I am very happy… very happy, yes….

 

Többször felmerült már bennem is, ahogy sok nyugati embertől hallom... vajon nem könnyebb-e ezeknek a szerzeteseknek az életük, mint a miénk? Egész nap elmeditálgatnak, esznek, isznak, tanulgatnak... és az ő steril körülményeik között persze, hogy nem olyan nagy kihívás elcsendesíteni az elmélyüket, mert nincs is más dolguk, és nem is kell olyan problémákkal, feladatokkal szembenézniük, megküzdeniük, mint nekünk.

De minél több időt töltök Thaiföldön, beszélgetek szerzetesekkel, jobban átlátom már talán a helyzetet, persze ez is szubjektív vélemény. Rájöttem arra is, hogy itthonról mi sokmindent másképp gondolunk, túl is misztifikálunk.
Ezek a fiatal novíciusok, ahogy az idősebb szerzetesek, apátok is ugyanolyan emberek, csak más életformát választottak. Nem könnyű ez sem, sok lemondással jár, kicsi gyermekek távol kerülnek a családtól, szeretteiktől, de kapnak reményt, esélyt egy új életre, mely egy zártabb környezetben zajlik. Számukra ez egy jó lehetőség, mert sokukra a szegénység várna.

dsc_0021_copy.jpg

Nem véletlenül szeretek Ázsiába visszatérni, mert egy olyan kultúrát, életformát, tanításokat is mutatnak, amit hiányolok itthonról. Persze igyekszem nem elfogult lenni, mert mindennek van előnye-hátránya, szép és kevésbé kellemes oldala, ahogy keletnek is. A buddhizmus egyik legfontosabb üzenete, hogy szeressünk, tiszteljünk minden élőlényt. Az ottani embereken azt látni, persze lehet ez csak egy általánosság, hogy eszerint próbálnak élni a thai emberek. Segítik egymást, bennünket külföldieket is, kiegyensúlyozott életre törekednek, veszekedést keveset hallani, legalábbis amit mi látunk. Sok szegény thai embert láttam, jártam is olyan negyedekben, de ez akár Indiára is elmondható. Mégis szívből nevetnek, nem megjátszott az érdeklődésük sem irányunkban, leginkább a jót, pozitívat keresik a helyzetekben. Ott azt érzem, még (leginkább) szívből élnek.

img_20180729_115928_copy.jpg

Ami biztos, akárhányszor ott vagyok, átértékelem a dolgaimat, változik a hozzáállásom az élettel kapcsolatban. Hogy mennyiben segít ez az itthoni hétköznapokban? Nekem sokat.

Interjú 2016. Chiang Mai - Thaiföld 
Szelle Viki

Szólj hozzá