2019. jan 13.

Egy hazautazás kálváriája Pekingből...

írta: UtazOhm
Egy hazautazás kálváriája Pekingből...

Egy nagyobb lélegzetvételű, akár több átszállással tarkított repülőút rendkívül kimerítő tud lenni, de akár „rémálommá” is válhat, az élettől is elmehet a kedvünk.

Akik nem igazán szoktak utazni, főleg többezer kilométeres távolságokra, és látják mások szebbnél-szebb fotóit, posztjaikat a közösségi oldalakon, talán bele sem gondolnak, valahogy el is kell jutni ezekre a messzi tájakra, és onnét vissza is kell jönni. El sem tudják képzelni, hogy ez nem mindig zajlik zökkenőmentesen és komfortosan. 

Egy utazónak bármilyen váratlan eseményre fel kell készülnie. Na ez elméletben talán meg is van, aztán egyszercsak a valóságban is megtörténnek ilyen esetek.
Mostani élményeimet osztom meg Veletek, amikor Kínából jöttem haza. Több, mint 30 órát voltam úton, felületes, pár órás alvásokkal a hátam mögött, 15 órás késéssel érkeztem Magyarországra...

Az egész utam még december közepén indult, Észak-Kínába mentem legjobb barátnőmékhez babázni. Az az út összesen kb. 18 órás volt, kétszer kellett átszállni. Ha nem egy olyan német srác lett volna a repülőn a szomszédom, akinek szintén egy vidéki kínai város volt az úticélja és ezt nem először tette meg, az ő segítsége nélkül tuti lekéstem volna  a csatlakozást, így is futnunk kellett, neki még előbb indult a gépe.

img_20190105_094730_2.jpg

Visszafelé megálltam Pekingben élő bátyámnál pár napra, úgyhogy onnét indultam haza. Még meg is jegyezte, mivel hallottuk az itthoni időjárási viszonyokat, hogy készüljek fel, mert lehet lezárások lesznek reptereken és ott kell aludnom. Bele sem gondoltam, hogy ez megtörténhet, de azért elültette a bogarat a fülemben. Olyan volt már, hogy Dohában a reptéren töltöttem jópár órát éjszaka, fotelokat összetolva aludtunk. De legalább nem törölték a járatunkat.

Az utazás kálváriája

Kínai idő szerint szerda délelőtt 10.30-kor jött értem a taxi, ki a reptérre. Ott minden rendben ment, 9 órás úttal érkeztünk meg Pekingből MÜnchenbe. A nagy siettségemben, hogy biztosan elérjem a csatlakozást, a securitynál ottfelejtettem az egyik dobozt, amibe bepakoltam a telefonomat és a laptopomat. Menet közben vettem csak észre, rohanás vissza, már vártak.
Aztán elérkeztem a kiírt kapuhoz, ahonnét indult (volna) a gép Münchenből Budapestre, de gyanús volt, hogy csak pár ember lézengett ott, annak ellenére, hogy a táblán jelezték a budapesti indulást. Ott szóba elegyedtem egy kedves magyar házaspárral, akik meg San Francisco-ból jöttek, hát ők sem a szomszédból, és tanácskoztunk, hogy most akkor mi van.
Elindult a kálvária...

MÜNCHEN

Este 19.10-kor indult volna a gép, aztán közölték, hogy azt törölték, de van helyette 22.15-kor.
Addig háromszor változtatták meg a beszálló kapu számát, már betéve ismertem a repteret, földalattiztam párszor, végül kb. ugyanahhoz a kapuhoz kerültünk vissza. Mindenki csak kódorgott. Ekkor közel 5 órája dekkoltam már ugyanazon a reptéren, egy órányira Budapesttől. Közel voltam, mégis távol. Ez volt a legidegesítőbb, az ember egy hosszú repülés után még összeszedi annyira az erejét, hogy nekifut az utolsó átszállásnak, mert lendületet ad az, hogy mindjárt otthon van.

Mondanom se kell, 22.15 helyett 23.30-kor kerültünk be a gépbe. Miután beszálltunk, behelyezkedtünk, becsatoltuk az övet, vártuk hogy felszálljunk végre. Azt gondoltam, ha már bent ülünk, innéttől kezdve megnyugodhatok, megyünk haza végre, jeeeee!
Aztán amikor már másodszorra megszólalt a hangosbemondó, először németül, mert a Lufthansa társasággal utaztam, Kínán belül Air Chinaval, azt még nem értettem. De már kezdett gyanús lenni, hogy többen kicsatolják az övet és állnak fel. Angolul már értettem, bejelentették, hogy mégsem indul aznap este több járat az időjárás miatt,  elnézést kértek és legyünk szívesek kiszállni, keressük a szervizeseket további útbaigazításért.

Kígyóztak a sorok az ügyfélszolgálatosoknál, a sok fáradt ember arcáról mindent le lehetett olvasni... Mire megkaptam az új beszallókártyát másnap reggel 7 órás indulással, és eligazitottak hogy igénybe lehet venni hotelt, már éjjel 1 óra volt. Kaptunk ugyan élelmiszer jegyet, de addigra már semmi sem volt nyitva, vizet azt adtak legalább. Szerencse, hogy volt egy fél szendvicsem, különben bajban lettem volna.
A taxira is kigyózó sorokban várakoztunk a hidegben, a hó meg szakadt. 40 perc volt az út a hotelig, ott szintén mire sorra kerültem és becsekkoltam, a fáradtságtól már majdnem lerogytam a földre, röpke hajnali 2.30 lett. Hajnali 5-kor már újra taxiban kellett ülnünk (a magyar házaspárral közösen mentünk) és vissza a reptérre, ez  az egész gyakorlatilag olyan hosszú tortúrára sikeredett, hogy túl sok értelme nem volt. Kb. 1.5 órára kidőltem, mondjuk az iszonyat jól esett, hogy  végre ágyban feküdhetek. Nem is készültem váltóruhával, de ez az eset most rásegített, hogy átgondoltabban pakoljak ezentúl a kézitáskámba.
Lezuhanyoztam még indulás előtt, hátha kicsit felfrissít, a szobában volt tea, kávé, lent a recepciónál kis harapnivaló. Tvézni már "sajnos" nem volt időm. :)

Kiértünk a reptérre, ahol újra sorban állás, és közölték, hogy Bécsen keresztül fogunk Magyarországra repülni, ott még egy átszállás vár ránk. Volt még egy csomó idő, ezért levásároltam az étkezési jegyet az utolsó euróig, mert megérdemeltem. Végre jól bereggeliztem. :)

Egy idő után az ember átesik a holtponton, és szinte már gépiesen megy és teszi, amit kell. 

BÉCS

Bécsig minden rendben volt. Ott aztán amikor bemondták, hogy 25 percet késni fog a járat, kínomban már felnevettem. Azon csodálkoztam volna, ha időben elindulunk :D. Iszonyatosan ki voltam már merülve, az idegeim is pattanásig feszültek a fáradtságtól, nem lettem volna jó beszélgetőpartner az biztos.

BUDAPEST

Minden jól ment, landoltunk itthon. Azért volt bennem egy kérdőjel, amikor már Ferihegyen elindult a a futószalag és vártuk a csomagjainkat, hogy amennyi kavarás volt, ki-be pakolták a bőröndöket, már kb. szemrebbenés nélkül nyugtáznám, ha eltűnt volna valahol útközben. De elsők között jött ki, alig kellett várni. Hálleluja!

img_20190110_110508_2.jpg

A tervezett 13 órás repülőút helyett 28 óra alatt értünk haza. Pekingből, bátyám lakásából plusz 4 órával előbb elindultam, így összesen ahogy Budapesten ide a lakásba beléptem, 34 óra telt el. Ha belegondolok, szerintem kb. 3-4 órát aludhattam ez idő alatt.
Van az a pont, amikor már annyira fáradt az ember, hogy azért nem tud álomba szenderülni, biztosan ismeritek ezt az érzést.
Az egyik legnanyobb rémálma az embernek a repülőn való alvás, ami más, mint a földön. Valljuk be, a turista osztályok  ülései nem feltétlenül arra lettek tervezve, hogy az ember jót aludjon bennük. Szerencsés az, akinek ez sikerül, nekem általában csak minimálisan rövid időkre megy. Már mindenféle testtartással próbálkozom, jógás hajlékonyságomnak köszönhetően fura pózokra is lehetőségem van, mégsem segít.

Miután hazaértem, kora délután kerültem az ágyba, és egyfolytában 15 órát aludtam másnap reggelig, aznap napközben még folytattam... Teljesen kimerültem, még a gondolkodás, beszéd is nehezemre esett. Pár napba beletelik, amíg visszatér az ember a rendes kerékvágásba testileg, lelkileg. Ahogy írom ezt a bejegyzést, hajnali 4 óra van, mert össze-vissza alszom.
Amikor időzónákat is átlépünk, még az ú.n. jatleg-el, időzónaváltás-szindrómával is számolnunk kell. Keleti irányba történő repüléskor a ciklus fázisának rövidülnie kell, tehát fel kell gyorsulnia, Kína és Magyarország között az időzóna eltérés +7 óra.

Egy kis érdekesség, a repülőgépen utazók negatív élettani hatásokra is számíthatnak, nem ritkán még akkor is, ha egyébként egészségesek. Sokan nincsenek is ezekkel tisztában.

„A repülőgép tíz-húszezer méter magasan száll. Az utastérben 1500-2400 méteres tengerszint feletti magasságnak megfelelő légnyomás uralkodik. Emiatt mérsékelt oxigénhiányos állapot léphet fel, melyre a szervezet gyakori lélegzetvétellel válaszol. Le-, és felszállásnál, amíg a kabinmagasság eléri az 1200-1500 métert, a légnyomásváltozás enyhe hasi puffadást és dobhártyafeszülést is előidézhet. 
Az utastér páratartalma szintén alacsony. Ha olyan értékeket szeretnénk elérni, mint amilyen a föld felszínén mérhető, akkor több tonna vizet kellene szállítani a repülőgépen. Ugyanakkor a gép izeg-mozog, rázkódik, s ezzel akadályozza az egyensúlyrendszerünk harmonikus működését. Mindehhez még hozzájárul az is, hogy, amikor messzire utazunk, s átlépünk néhány időzónát, akkor az új helyhez és időhöz is alkalmazkodnunk kell.”
Dr Strényer Ferenc repülőorvos, belgyógyász

Volt már Indiában egy extrém hosszú utazásom, de az vonaton. Na az se volt semmi, aki ismeri az indiai vonatokat, az átérzi és tudja, miről beszélek.
Erről ítt írtam:

https://utazohm.blog.hu/2016/04/23/egy_nonstop_30_oras_vonatut_elmenyeim_indiaban

Azért valljuk be, kinek ne jutna eszébe repülés közben, hogy bármi történhet. Ilyenkor érdemes elterelni a figyelmünket valamilyen módszerrel. Statisztikák alapján a levegőben jóval kevesebb baleset történik, mint pl. az utakon. Én minden felszállás előtt elmondok magamban egy imát, és amikor már teljesen befejeztem az utazást, akkor azzal is zárom.

Szerencsére nem mindennaposak ezek a sztorik, amit most leírtam, ennél vannak még kacifántosabbak is, az a legfontosabb, hogy épségben hazaérjen az ember. Ilyenkor persze azt mondom, na egy darabig most biztosan nem ülök repülőre, de ez csak addig tart, amíg ebben a pár napban regenerálódok... nem is tehetek mást, hisz újra útra kelek, mert viszek egy kis baráti csoportot Thaiföldre egy hónap múlva. ;)

Jó utazást!

Viki
2019. január - Budapest 

Szólj hozzá