Kínaiul a hotpot: huoguo, szó szerinti fordításban tüzes fazék, edény. Közkedvelt étkezési forma, több étterem erre van specializálódva, a kínai konyha szerves része. A délkelet- ázsiaiak nagy hotpot rajongók amúgy.

Miután a 37 fokban végigjártuk a Hutongokat, amiről az előző bejegyzésben írtam, bevetődtünk a környéken egy ilyen étteremben.

A tálkák és a pohár eléggé mini méretű volt, szinte egy gyerekzsúron éreztem magam.:)

Az a lényege, hogy minden asztal kellős közepére van elhelyezve egy elektromos főzőlap, rezsó, de van, ahol ezt parázzsal melegítik. Kihoznak egy nagy melegíthető edényt, amiben különféle ízű, zöldséges alaplevet tesznek bele már előre.

Közben az étlapról össze lehet válogatni az alapanyagokat, de a legtöbb helyen szó szerint kínaiul van minden kiírva, úgyhogy jó, hogy megint velünk volt egy hazai, mármint kínai barát. Különben össze-vissza xelgettünk volna a megrendelő lapon, és lehet kicsit meglepődtünk volna.

Az alapanyagok között, amiket mi rendeltünk, szerepelt pl kétféle tofu (volt kb húszfajta), zöldségek, gombák, marhahús. De nagyon nagy a választék, mindenki a saját ízléséhez tud válogatni, variálni.

Elkezdjük beledobálni a hozzávalókat a fortyogó edénybe, de csak fokozatosan, nem egyszerre. Eltart pár percig, mire megfőnek, aztán miután kihalássza mindenki a maga falatkáját, mert harc megy a fazékban kéremszépen, én különösen handicappal indultam a pálcika használatom miatt… azután belemártogatjuk (ha éppen addigra nem esik le a falatka a pácikáról, mire elér a kis tálig) egy pikáns, korianderes-mogyórókrémes szószba.

Hát én elbambultam és benne hagytam kicsit tovább a tofumat, mert kíváncsiskodtam, fotózgattam… aztán egyszercsak szólt tesóm, hogy nem áztatjuk a cuccot, hanem csak egy pillanatra mártjuk bele… na akkor már értettem, miért fogyott fénysebességgel a szósz és miért volt olyan sós, tömény ízű az étel, amit addig a számba vettem.

Amikor már kezdett elfőni az alaplé, a pincér jött folyamatosan és felöntötte, az ízek egyre jobban kezdtek összeérni. Bár a végén egyre nagyobb káosz is lett a kondérban, ahogy már mindenféle alapanyag egyszerre úszkált benne. „Mindenki a vájuhoz”, „egy tálból cseresznyézünk”… kb ilyesmi mondások jutottak közben az eszembe. :)

A hotpot az egyik legalkalmasabb étkezés arra, hogy az embereket közelebb hozza egymáshoz. Az étkezés a kínaiaknál egy társadalmi esemény, bőven hagynak rá időt, nálunk nem ez a jellemző. Lehet közben ismerkedni, bizalmat kiépíteni, üzleti megbeszéléseket lebonyolítani, családi problémákat megoldani, jókat beszélgetni. Ekkor tudtam meg pl egy érdekes sztorit kínai barátunktól, hogy ha a pálcikát a nők fent fogják, az jelenti, hogy messziről származó férje lesz, ha alul fogja, akkor közeli.

Sokáig tart elkészíteni ezen a módon az ételt, de elfogyasztani is, szóval, ha nagyon éhesek vagyunk, ne hotpotot válasszunk. De ha Kínában jár az ember, érdemes kipróbálni legalább egyszer.

A következő részben egy Unesco által elismert világörökséget mutatok meg, melyet a világ legnagyobb régi faépület-együtteseként tartanak nyilván…

Jó étvágyat!:)

Viki
Peking, 2017.