Nagyon büszke vagyok tehetséges barátaimra, Valler Kata bábszínészre és Balázs János Balázs képzőművészre, akik közösen álmodták meg és hívták életre két évvel ezelőtt a Hermethia Bábszínházat, mely egyelőre nem hivatalos formában, inkább alkotó műhelyként működik. Általuk kicsit egy új világba is bekukucskálhattam, a függöny mögé nézhettem. Gyerekkori emlékeimben még a Futrinka utca, Mazsola és Tádé, Süsü, a sárkány, Hakapeszi Maki, Vitéz János és sorolhatnám még... szerepelnek, de már kimondottan felnőtteknek is készülnek bábelőadások, ez nem korosztály kérdése. Gyerekekre, felnőttekre egyaránt fontos hatással bírhat, nem csak szórakoztató jelleggel, hanem nevelő, terápiás szándékkal is, érzelmek kivetítését, megjelenítését, üzenetek átadását teszik lehetővé.

FOTÓ: UtazOhm

Katával való ismeretségünk ott kezdődött, amikor jópár éve ellátogatott egyik jógaórámra, azóta is lelkes gyakorló. Lassacskán tovább nőtte ki magát ez a „tanár-diák” kapcsolat, barátnők lettünk. 2019-ben az egyik szervezett csoportos utazásomon velem tartott Thaiföldre is, ahol igyekeztem kicsit bevezetni a résztvevőket az ottani kultúrába, a helyi emberek életébe, a buddhista életszemléletbe. János időközben Kata vőlegénye lett, egy rendkívül érdekes, tájékozott, nem hétköznapi embert, barátot ismertem meg benne is.

FOTÓ: UtazOhm

A Hermethia Bábszínház a pápai Nyolc nevezetű kultúrkocsmában a Köszönjük, Magyarország! program támogatásával Francois Villon Haláltánc balladája című zenés, felnőtteknek szóló különleges bábjátékot mutatta be februárban három alkalommal, az utolsó előadásra jutottam el. Már nagyon vártam, hisz tudom, mennyi időt, energiát, álmatlan éjszakát, szívet, lelket tettek bele első közös alkotásukba.

HALÁLTÁNC BALLADA

A haláltánc (francia 'danse macabre') késő középkori eredetű allegorikus műfaj, mely a költészetben, zenében, a képzőművészetben és a színjátszásban egyaránt napjainkig előfordul. Ennek okát a középkori keresztény világkép megrendülésében, a társadalmi ellentétek felszínre törésében s a pestisjárványok pusztításaiban kell keresnünk. A halál rendszerint csontváz formájában táncba viszi, majd sírba kényszeríti a legkülönbözőbb társadalmi osztályok képviselőit, hirdetve, hogy őelőtte minden ember egyenlő. Ám megjelenik a megváltás érinthetetlen lehetősége is 'Jézus herceg' (Villon, Faludy) személyében, aki utat nyitott önmaga áldozatán keresztül minden halandó lélek számára.

A hatásfokozó komolyzenei betétekból és archiv filmfelvételekből összeállitott monodrámát Kata rendezte és játssza, aki forgatókönyv és drámaíró szakos hallgató jelenleg a Színház és Film Intézetban, a Pápai REFI bábcsoportotvezető tanára, 12 éves szakmai gyakorlattal rendelkezik.

FOTÓ: UtazOhm

A bűnöket kifejező arcokat, üres tekintetű bábokat és a díszletet János tervezte, készítette, akinek festményei több kiállításon szerepeltek, ikonfestő alkotásai több templomban megtalálhatóak Európa szerte.

FOTÓ: UtazOhm

A François Villon-Faludy György balladáját Székely Magda és Pilinszky János versei ölelik körbe. Székely Magda Ítélet című versében az fogalmazódik meg, hogyan tud az ember tisztességgel, tiszta lélekkel meghalni úgy, hogy a megváltást kiérdemelje.

FOTÓ: UtazOhm

AZ UTOLSÓ TÁNC

Szakmailag se hozzá, se elvenni nem tudnék az előadás értékéből, mert ez nem az én kompetenciám. Magánemberként reflektálok, ahogy eddigi írásaimban is szoktam, mi az, ami, mint hétköznapi szemlélőt megérintett. Végülis a cél az lenne, hogy mit sikerül a nézők számára közvetíteni a művészeknek. Az előadás előtt azért utánaolvastam, miről is fog szólni a darab, abban biztos voltam, hogy meg fog érinteni a téma. Már az első percekben, amikor a főszereplő Villon akasztási jelenetével szembesültem... lefagytam és megborzongtam. Bocó, közös barátunk, sokat játszott Katával a színpadon, dolgozott Jánossal, a nyáron sajnálatos módon 25 évesen felakasztotta magát. De aztán szerencsére kijózanodtam, sodortak tovább a színpadi események, mondandók.

A ballada tele van mélyenszántó gondolatokkal, melyhez egy kísérteties hangulat társul. Számomra azt emelte ki, hogy sok ember célja leginkább az élet örömeinek hajszolása, újabb és újabb gyönyörök megszerzése, saját magunk szórakoztatása és csak az életünk végén döbbenünk rá, hogy mennyi időt pazaroltunk felesleges dolgokra, kéjre, elvesztegettük az életet, és közben nem találtuk meg az életünk valódi értelmét. (Vajon én megtaláltam...?)

FOTÓ: UtazOhm

A költő figyelmezteti az élőket az elmúlás közelségére... különböző csoportok halálvárása vonul végig a szemünk előtt. A halál egy utolsó táncra hív, s magával ragad mindenkit, társadalmi hierarchiától, kortól, nemtől függetlenül, mert a halálban mindenki egyenlő.

FOTÓ: UtazOhm

"-A földbe térünk mindahányan,
s az évek szállnak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!"

A HALÁL

A mi nyugati kultúránkban, ahol úgy vagyunk kondicionálva, hogy féljünk, vagy legalábbis tartsunk a haláltól, tabu témának számít, megküzdési stratégiákat sem nagyon ismerünk egy ilyen eseményhez. Ez leginkább a materialista kultúránk „hibája”, sőt, próbálunk mindent megtenni, ráadásul még a média is ezt sugallja sokszor, hogy maradjunk örök fiatalok, halmozzuk az élvezeteket… Pedig lehet, egészségesebb lenne már gyermekkorban beszélni erről, és nem azt a félelmet kelteni bennünk, hogy az elmúlás, öregedés, halál egy természetellenes, kerülendő valami. Többször utaztam ázsiai országokban hosszab-rövidebb időszakokra, ahol a halál mivoltát teljes természetességgel kezelik, és nemhogy sírással, hanem ünnepléssel, van ahol énekléssel, tánccal kísérik az elhunytat odaátra. Ázsiában és más kultúrákban még mindig él az animizmus, hisznek abban, hogy mivel a földön minden újjászületik, ezért úgy gondolják az nem lehet, hogy a lélek ne szülessen újjá.

FOTÓ: UtazOhm

Az alkotókat kérdeztem: Ti miért ezt a nehezen emészhető témát választottátok? 

Úgy gondoljuk, hogy a most körülöttünk zajló események forgatagában különösen fontos lett ez a téma. A halállal való szembesülés, a hit és a megváltás témája.
Sajnos az európai ember életében ez a dolog, akárcsak az Isten - tisztelet persze a kivételnek- nagyon háttérbe szorult, vagy egyáltalán nincs is jelen az érzelmi-gondolati világában. Így történik az, hogy ha akár már tinédzser, a felnőtt lét határán levő fiatalokkal pl. a bábcsoportomban próbál az ember ilyesmiről beszélni, vagy akár látja őket szembesülni egy konkrét esettel (halálesettel) csak tehetetlenséget, tudatlan megrökönyödést látni a szemekben.
A mai nyugati ember annyira az evilági lét és a fizikai test túlzott jólétének a hajszolására fókuszál, hogy közben elfelejt foglalkozni a lélek dolgaival, illetve nem hajlandó szembesülni saját és szerettei porhüvelyének múlandó voltával. Amikor erre a szembesülésre mégis rákényszerül, a legtöbb esetben nem is tud mihez kezdeni a helyzettel. Pszichológusnál köt ki, súlyos lelki traumát él át, vagy, ami a leg rosszabb, elrakja az élményt valahová mélyre, ahonnan aztán az a legváratlanabb pillanatban, gát nélkül törhet elő.
Már a pandémia előtt kezdtünk a danse macabre témával foglalkozni, ami a világ dolgainak sajnálatos alakulása folytán idő közben lett még inkább aktuális.
Fontosnak tartjuk, hogy a hitben élő ember számára a halál nem valaminek a vége. Hogy egy tiszta lélekkel élt élet, de legalábbis az erre való törekvéssel élt földi élet végén igenis ott ragyog a megváltás tiszta fénye.
Valami ilyesmit éreztem a veled tett utazás során a thai embereken. Hogy mély, napi szinten megélt hitük van, és ennek az élő hitnek köszönhetően nincs halálfélelem, és könnyebbek, boldogabbak a nehézségek közt élt mindennapjaik.
Szerintem európai keresztény emberként ugyanúgy meg lehet találni ezt a békét ha hitben éli az ember a mindennapjait és a jóság, szeretet felé törekszik.

Amikor a keresztény hit és a jóga megfér egymás mellett...

Említetted Kata, az, hogy idáig eljutottál, sikerült színpadra vinned ezt a darabot, sokat köszönhetsz annak is, hogy évek óta jógázol.

Igen, a jóga nagyon sok dologban segített nekem.
Egyrészt a színészethez, bábszínészethez nagy alázat kell. Meg kell szüntetned önmagad, hogy helyet adj a szerepnek, amin keresztül átadhatod az átadni szándékozott üzenetet annak, aki kíváncsi rá. A próbafolyamat nagy türelmet igényel saját magaddal és az alkotótársakkal szemben is. Illetve nem mellékesen a színpadon az ember mégis csak a fizikai testét használja eszközként - no meg a lelkét persze. A jóga számomra a tökéletes út ahhoz, hogy fejlődjek alázatban, türelemben, ugyanakkor egyszerre tartsam "fitten", játékra készen a testem a lelkem és az elmém. Ehhez persze mindenki más utat talál. Nekem a játékban és az alkotásban a keresztény hitem és a jóga gyakorlása nyújt hatalmas segítséget annélkül, hogy egyik támadná, vagy kizárná a másikat...

FOTÓ: UtazOhm

TOVÁBB AZ ÚTON

A Hermethia bábszínház tovább folytatja tevékenységét, újabb ötletek is megvalósulóban vannak éppen abban a hivatástudatban, hogy a költészetet, művészetet közelebb hozzák, és mint a lelkeket bevilágító fáklyaként adják az emberek kezébe. A kis társulat  a monodrámát nyáron elviszi többek között a Művészetek Völgyébe, a taliándorögdi református templomba is. Az irodalom szerelmesein kívül azt gondolom, bárki számára sokat nyújtó élményt adhat, ha megnézi az egy órás előadást, mert elgondolkodtat a saját életünkkel és a világgal kapcsolatban is, főleg ami most zajlik körülöttünk. Hogy valójában semmit se birtokolunk, mert hiába halmozunk fel tárgyakat, anyagi javakat, tudást... semmit nem viszünk tovább, senki sem több, vagy kevesebb a másik embernél abban a pillanatban, amikor a halál felkér egy utolsó táncra...

FOTÓ: UtazOhm

WERKFOTÓK:

TRAILER:

https://www.youtube.com/watch?v=xXUhyUYcM3Y

Szeretettel: Viki
Pápa