Sámándobom születése
Mesterem: Nagy László Tatus
Már több, mint fél éve, egyszercsak mélyről belémhasított az érzés, hogy sámándobot szeretnék. Ezekre a belső hangokra mindig oda szoktam figyelni, mert tudom, hogy nem véletlenül szólítanak meg.
A sámánizmus világa régóta vonz, a transz zenékre gyorsan reagálok, főleg a dob hangjára. Bármikor meghallom, mélyen szántanak lelkembe a hangok, ősi energiák mozdulnak meg bennem, élednek újjá.
Na jó, de hogyan lesz dobom?
Több irányból próbáltam informálódni, ki segíthetne, mert személyre szóló dobot szerettem volna, ahol ott lehetek és együtt készíthetem a mesterrel a hangszeremet, amiben a szívem-lelkem benne van. Nem boltban akartam megvásárolni, mert számomra ez a dob és ami célom lesz vele, jóval többet jelent.
A legtöbben Németh László Tatust ajánlották, ha tényleg jót szeretnék, de valahogy sehogysem tudtam elérni, mégsem adtam fel, csak félretettem pihenni a témát. Aztán eljött az idő, amikor is a vágyam manifesztálódott.
Éppen megint Dobogókőn voltam, ahol a tűz mellett beszédbe elegyedtem egy kis csoporttal, akik ott aludtak jurtában, meditáltak, sámándoboltak este 9-től hajnali 1-ig... Másnap megismertem a vezetőjüket, Karacs Ildit, aki mint kiderült, hangterapeuta, gyönyörű hangja van, már többször készített Tatusnál dobot, és nekem is erősen ajánlotta. Aztán kérdeztem Ildit, ő Pesten merre munkálkodik, és amikor belekezdett, hogy éppen egy új helyre megy, akkor már mosolyogtam.... kiderült, ugyanoda, ahol én is kezdek majd januártól jógát oktatni... a „véletlenek”.
Ildinek le volt merülve a telefonja, és nem tudta azonnal a telszámot megadni. De amikor elmentek Dobogókőről, nem sokkal utána jött egy ismerősöm üzenete a válasszal, plusz másnap egy másik irányból is megkaptam az elérhetőséget, be voltam biztosítva egy pillanat alatt, fél éven keresztül meg nagy csend volt... Ilyen, amikor mindennek eljön a maga ideje, nem kell erőltetni semmit.
Ahogy visszajöttem Pestre, másnap felhívtam leendő mesteremet. Kérdezte, honnét tudom az elérhetőségét, ki ajánlotta, említettem pár nevet, pl. Jeszenszky István, Karacs Ildi, és jártam régebben Máté Imre bácsánál is, amikor még élt, ő is dobolt nekünk. Ezek, az ő szavaival élve, nagyon jó ajánlások. Majd kérdezgetett rólam, születésem dátumáról, miért szeretnék dobot stb. Éreztem, gondolkodik, mire azt mondta, 3 nap múlva keressem fel. Visszahívtam: „rendben, megcsinálom a dobodat...”
Kiderült, nem szokott mindenkit elvállalni, és nem véletlenül kér időt arra, hogy eldöntse, kinek készíti el a dobját, álomban jön a válasz. Miután leraktuk a telefont, ujjongtam örömömben, alig vártam már a dobom megszületését. Megtisztelő ez számomra.
Mesélt pár esetet, akiknek nemet mondott. Pl. egy apuka azért akart dobot, mert olyan jól mutatott a fia falán... egy lány, egy táltosdobolós esemény után mondta Tatusnak:
- Én szeretnék egy ilyen dobot.
- Miért?
- Csak.
- Neked nem csinálok dobot...
- De miért?
- Csak...
Tatus december 2-án, én december 3-án születtem, persze nem ugyanabban az évben. Nyilas jegyűek vagyunk. :)
"A magyarságot szellemi értelemben mindig is a nyilas tulajdonsághoz sorolták."
"Keleten ez a jegy a ló, mely a magyaroknál a táltos ló."
Táltos, Sámán
Tatus kiemelte, hogy ő nem sámán, hanem táltosdobokat készít. Na ezt helyre kellett tennem, mit is jelent, mert nem tudtam pontosan. Forrásaim, akiktől sokat olvastam a témában:
Dr. Obrusánszky Borbála, keletkutató, történész, és Diószegi Vilmos néprajzkutató, szintén orientalista, aki számomra rendkívül tiszteletreméltó az önfeláldozó munkássága miatt.
„Fő kutatási területe a magyarság honfoglalás előtti sámánista hitvilágának feltérképezése. Kutatásokat végzett a táltos szó eredetének kiderítésével kapcsolatban is. A magyar, a szibériai és közép-ázsiai népekén kívül foglalkozott a Magyarországon élő nemzetiségek hitvilágával is.” (Wikipedia)
A TÁLTOS a magyar népi hitvilág természetfeletti erővel rendelkező személye. Az ősmagyarok vallásának alapja a sámánizmus volt, és már régóta tudjuk azt is, hogy vannak kötődéseink kelettel. A mi sámánjainkat táltosoknak hívták, akik a tudás hordozói: gyógyító, tanító, pap és a nemzet tudat fenntartója. Táltosai csak a szkítáknak, pártusoknak, hunoknak, avaroknak, magyaroknak voltak és vannak.
Észak Mongóliába a táltosok régi szokásait, hagyományaikat még eredetiben találjuk meg. Elfér egymás mellett a buddhista láma és a táltos, nem ellenségeskednek, a mai napig segítik egymás munkáját.
A népi hiedelmek szerint a táltos már születésekor egy „többlet” kapcsán jelzi táltosi mivoltát, pl. foggal vagy hat ujjal születik, zöld a szeme, esetleg csillag alakú anyajegyet visel testén. Táltos lehet nő, férfi, közös jellemzőjük, hogy különleges képességgel bírnak. Erre is születni kell, nem lehet pénzért „táltosképzőkön” megtanulni mindezt.
Azok a népek használják a SÁMÁN szót (oroszok, angolszász népek, németek...), akiknél nincs meg az a fajta ősi hitvilág, mint pl. nálunk és Távolkeleten.
A sámán mandzsu-tunguz nyelven "tudó, tudós".
A sámánizmus egy életforma, mely a táltosoknál magasabb spirituális síkon mozog. Ő a természet papja, a természetben él, ez az ő igazi temploma. Az adott népcsoportnak a gyógyítója, szellemi vezetője, jósol, jövendöl, a közösség összetartója. A nemzetségi hagyományok, imák, legendák, énekek őrzője, áldozati rítusok irányítója.
Kapcsolatban áll a szellemvilággal, közvetítő szerepet is betölt a szellemek és emberek között. Mai tudományos hipotézisek szerint a különféle tudatmódosító szerek, a ritmus és a szertartásos előkészületek hatására egy olyan transzállapot alakult ki a sámánokban, amely a paranormális képességeiket is felerősítette (telepátia, megérzés stb.)
Sámánnak születni kell. A sámán sorsa már anyja méhében megpecsételődött.
Nem tartom magam se táltosnak, se sámánnak. Azzal, hogy van egy szakrális dobja az embernek, még nem változik azzá. Manapság többen ezt állítják, hogy azok, vagy éppen valamilyen főpapként jelennek meg a közönség előtt... egyházakat alapítanak, titulusokat adnak maguknak, begyűjtik az „alattvalóikat”.
Nem posztom megmondani a tutit, dehátazért, na... sajnos kezdek "kiábrándulni" az itthoni spiri világból, elveszíti a valós tartalmát a szó.
Részemről alázattal és tisztelettel kezelem azt, hogy dobom lett, és arra használom majd, amire fel lettem hatalmazva.
Szakrális dobom születése
Nagy László Tatus, 22 éve készít dobokat, az enyém volt a 895., a 2017-es évben az utolsó. Nagymarosra mentem december 27-én, ahol Tatus él, fogadott az állomáson, lesétáltunk a Duna partra is.
Egész délelőtt beszélgettünk a témához kapcsolódóan, rá kellett készülni a szertartásra, közben ázott a bőr, miután kiválasztottam, melyik anyagból legyen. A káva már előre el volt készítve számomra. Hát mit mondjak, az általános női méret legnagyobbikát kaptam meg, 52 cm-es átmérővel, nem kis dob. :))
Rengeteg könyv a lakásban, kelet és nyugat találkozása. Láttam pl. a Bhagavad Gítát, Dzsida Jenő könyvet, magyar történelmet, verses köteteket...
Megnéztem az oltárokat, ahol megszámlálhatatlan kincs halmozódott már fel, melyeket az emberek vittek oda köszönetképpen a világ minden tájáról. Miközben odamentem, kitérőt tettem a csillárról lelógó álomfogók miatt, nehogy lefejeljem. Mesterem mosolyogva mutatta, hogy egy bebugyolált fokhagyma csokor is fel van kötve teszt képpen, és direkt figyelte, átmegyek-e alatta, mert aki kikerüli, az boszorkány. Jót nevettünk. :)
Csodaszép festményeket pillantottam meg a falon (szintén ajándékok), mely a Holdistennő három arcát mutatja be: az anya, a banya és a szűz.
Megebédeltünk, fincsi halászlevet, utána elkezdődött a munka. A folyamatot nem fogom leírni, mert ezt át kell élni és nem is publikus, de néhány érdekességet megosztok Veletek, amit lehet.
A dobom teljesen rám lett szabva, bizonyos szimbólumokat is belerejtve. Személyes, szakrális tárgyaim épültek bele, még a hajamból is. Meghoztam az élő áldozatot, egy nem kis tincset levágott mesterem, néztem egy nagyot, de szerencsére jó hosszú a sörényem, így maradt még bőven. :)
Mindennek megvan a szerepe, pl. annak is, hogy hány szög kerüljön bele. Rovásírással rá lett rajzolva a nevem, a betűkből egy formát kialakítva. A fogantyút is kiválaszthattam, egy 6-os felosztású tetszett meg, mely „az élet virágának” ősi szimbóluma.
Még a Hold állását is figyelembe szokták venni a dob készítéskor.
A folyamat közben egyáltalán nem beszéltünk, egyfajta meditációban voltunk 2-3 órán keresztül, max egy-egy utasítás hangzott el, mit tegyek, de az is inkább non-verbálisan. Fontos szakrális síkok mozognak, vannak jelen ilyenkor. Benne van az állat, vagyis a szarvas a bőrén keresztül, a tulajdonos, aki én vagyok, és a mester szelleme és lelki minősége is. Ezáltal egyedi hangzású és erejű paripák születnek a szellemvilág közreműködésével. Azt, hogy milyen hangja lesz, nem lehet előre tudni, megtervezni. A dobnak lelke van. Nemcsak egy szép hangszer, hanem egy élő, erő tárgy... társam is egyben, közvetítő "személy", mely a lelkem által szólal meg... nagy segítség lehet a világi utamon, fejlődésemben, belső utazásaimon, és másokat is gyógyíthatok vele, általa utazom.
Miután szinte teljesen kész lett, Tatus boldogan a kezembe adta, hogy fogjam meg a „gyermekem”. Örömteli pillanatok voltak ezek, mint egy kislány csodáltam csillogó szemekkel azt, ami megszületett.
Este későn jöttem el, eléggé elfáradtam, Tatus még inkább, jelen kellett lennünk testben-lélekben-szellemben.
Másnap hozhattam csak el a hangszeremet, mert egyrészt száradt a bőr, másrészt éjjel még egy beavatáson is átesett. Megint egy délutánt ott töltöttem, sok információval, tanítással lettem ellátva, még „jammeltünk”, örömzenéltünk is együtt, uhhh de erős volt. :)
Majd átadta dobomat, és utamra engedett...
Dobolás
A dob az egész világon mindenütt fontos kelléke a varázslónak és a mágiának, azért, mert kiváló eszköze a szuggesztiónak, hangja különlegesen hat az idegekre.
Ez nem más, mint népmeséinkben maga a táltos paripát szimbolizálja. A sámánt túlvilági utazásain tüzes lova hordja a hátán. A dob ritmikus ütése (3-4 Hz) segítette őket annak a hipnotikus transznak az elérésében, amely a szellemvilágba való utazáshoz szükséges volt.
Solfeggio frekvenciáknak nevezik azokat a hangrezgési frekvenciákat, amelyek az emberi tudatra különleges hatással bírnak. Tudományosan bizonyított tény, hogy a zene, és egyes hangok gyógyító hatásúak lehetnek. De ez már egy másik írás témája lenne...
Mindig is szerettem a zenét, egyértelműen a lélek hangjai szólalnak meg általa. Jó értelemben irigyeltem azokat, akik tudnak valamilyen hangszeren játszani vagy énekelni, főleg ha mindkettőt egyszerre. Annak idején kevésen múlott, hogy zeneiskolában induljak el, helyette elmentem bátyám után a sportsuliba, ezzel megpecsételődött a fő irányvonal. Persze nem bántam meg, sőt.
Mostanában egyre több zenésszel sodor össze az élet, és ahogy beszélgetünk, sorban omlanak le azok a falak, hogy felnőtt korban nincs értelme nekiállni zenélni, dehogynem! Kezd kinyílni számomra egy új, izgalmas világ. Persze ez nem olyan, mintha pl. nekifutnék gitározni vagy tangóharmonikázni tanulni... de mégis zene, számomra gyönyörű hangot ad ki a táltosdob, és így is kifejezhetem az érzéseimet, a lelkem.
Szereztem már egy szuperjó doboktatót, aki haverom is egyben, már meg is volt az elsó zeneelmélet órám, nagyon élveztem. Letöltötte a telefonomra a Metronom beats alkalmazást, amivel a ritmusérzékemet tudom fejleszteni. Mert hiába nem kimondottan zenélésre használják, azért nem árt egy kis harmóniát beletennni és nem össze-vissza ütögetni. Többen azt mondják, csak dobolj szívből, megjön a ritmus is... Tatustól hallottam, hogy a dobolás közben egyszercsak elérkezem egy meditációs állapotba, ahol nem úgy ütöm a ritmust, ahogy én akarom, hanem a dobom határozza ezt meg, elkezdek befelé utazni...
Hát nem tudom... lehet a szomszédok egy idő után be fognak kopogni hozzám, hogy kedveském, kicsit hangos... :))
Dobolással lehet: gyógyítani, teret tisztítani, telepatikusan üzenni, magunkat rendbe hozni... és zenésznek lenni, melyhez már kell technikai tudás is.
A hangok mélyebb tudatállapotba repítik a dobost és a hallgatót, miközben beindulnak a saját öngyógyító mechanizmusok. Elsősorban gyógyításra szeretném használni „lelkem paripáját” meditációkon, jógaórákon, ahová szeretettel várlak Benneteket!
Remélem, segítségedre váltak a leírt gondolatok, témák, és előbbre visznek utadon. Áldás!
Szeretettel: Viki
2017. december 27. - Nagymaros
