2018. aug 02.

Egy mágikus buddhista dzsungeltemplom a thai hegyekben

írta: UtazOhm

Egyik nap a dzsungelben egy monk (szerzetes) ösvényen eljutottam egy különleges kis hegyi kolostorhoz, a Watpalad-hoz, erről írok most röviden, de a képek szerintem magukért beszélnek.

Amikor utazom, leginkább nem a kitaposott, turistás helyeket keresem, mert jó kicsit elveszni, kíváncsiskodni, így talán jobban meg lehet ismerni a helyieket, a hétköznapi életet és a rejtett csodákat is, érdemes kilépni a komfortzónánkból néha. Ha ki lehet kerülni a túraszervező irodákat, akkor inkább egyénileg tervezem és oldom meg a helyi látványosságok, érdekességek felfedezését is, nem utolsósorban jóval olcsóbb is lehet így.

A What Pha Latot 1934-ben gazdag burmai üzletemberek újították fel maguknak. Az eredeti templom annyira le volt amortizálva, hogy szinte már csak a tető és a falak álltak. Az új templomot a vízesés mellé építették, a régi és az új találkozása ez. A fő templom tetején egy páva képe látható, ez a burmaiak szimbóluma. Az egész területen sétálgatnak pávák, ezért én páva templomnak neveztem el. :)

A templomhoz több irányból fel lehet menni, én a nem annyira ismert szerzetes ösvényt választottam, ami elég jól karban van tartva, mert a monkok is ezt az utat használják.

A buja dzsungelben egzotikus hangok kísérték utamat, színes pillangók, hernyók, csigák, különleges rovarok bukkantak fel, kis banánfa, trombitavirág, és olyan növény, amit mi otthon szobanövényként tartunk, veszünk...

A fullasztó meleg eleve adott volt, és a rendkívül magas páratartalom miatt szó szerint csorgott rólam a víz útközben. Kb. úgy képzeljétek el a feelinget, mintha szaunáznátok, de közben még caplatnátok felfelé egy hegyre. Minden lépésre odafigyeltem, ahogy minden lélegzetemre is, és sokszor megálltam inni.

Azt hinnéd olyan, hogy mintha otthon sétálgatnál pl. a Bakonyban, de azért érdemes mindig szem előtt tartani, hogy ez mégiscsak egy dzsungel, ahol több veszélyforrás is van, mint otthon. A biztonság kedvéért utánanéztem, mire lehetne számítani itt a környékemen. Tigrisek pl. nagyon kevés számban élnek sajnos, kicsi az esélye, hogy beléjük fusson az ember, ez mondjuk szerencsére. De vannak mérges pókok is, valamiféle fekete tarantulát is írnak, 2 tucat kígyó, piócák, akár 40 centis gyíkok, király kobra, hangyák, darazsak, méhek, melyek veszélyesek lehetnek... és lent a folyó mellett piton! Na inkább nagy ívben kikerülöm a Ping folyót a városban, úgy döntöttem.

A templom egy kis folyó mentén található, egy bambusz hídon lehet átkelni és egy tábla is jelzi a látogatóknak, hogy ez egy meditációs elvonuló hely. Van, hogy a turisták nem tartják tiszteletben a helyi kultúrát, szokásokat, talán az ilyen kiírások csendre intik őket. Főleg az amerikaiak szoktak hangoskodni, nem zavarja őket, vagy talán fel sem tűnik nekik, hogy szent helyen vannak és mások mondjuk magukba vonulnának, békére, csendre vágynak.

Számtalan állítólag kb. ókori Buddha szentély, szobor fogadott, elvesztem az apró részletekben fotózás és nézelődés közben is.

A természetben eleve elragadja az embert a csend, a béke, mely itt bőven megvolt plusz a szerzetesek, a templom még inkább hozzátett ehhez az érzéshez.

Egy sziklabarlangba is belefutottam, ahol lehet meditálni szoktak, ki tudja...

Éppen egy kis ünnepséget tartottak fent a helyi emberek, thai vendégszeretettel, mosolyogva invitáltak engem is, ingyen lehetett enni. Elüldögéltem az emberek között és szívtam magamba a csodát, nyugalmat, néha feltűnt 1-1 szerzetes is. Kutyák, tyúkok, pávák sétáltak köztünk, ez teljesen természetes volt. Ki vot írva, hogy minden ice kávé megvásárlása adomány a szerzetesek fogkezelésére. Vettem is egyet. :)