A világ közepe
Egy titokzatos pekingi város
Mindig, mielőtt elindulunk egy helyre, utánanézek, mit érdemes tudni róla, nehogy lemaradjak valami fontos látnivalóról… miután tájékozódtam a Tiltott Város-ról, ahova készültünk, kíváncsian indultam neki, hogy láthassam ezt a csodát is, a világ valaha épített legnagyobb palotáját…
Elindultunk Peking központjába. Aznap magas értéket mutatott a légszennyezettségi index, ezért vettünk fel maszkot, de sokáig nem bírtam viselni a 37 fokban.
Durva erős napsütésben nyomtuk végig a délelőttöt, majdnem rosszul is lettem, mert először nem raktam kendőt a fejemre, és az idén ilyen szintem még nem ért nap. Pedig tudnom kellene már, Ázsiában még a nap is másképp süt… Természetesen itt is hömpölyögtek a turisták, tömegek szeretnék látni ezt a híres helyet is. Van kínai, aki sosem jut el ide…
Tienanmen, Mennyei Béke tér
Először egy téren mentünk keresztül, ez a Tienanmen tér, ami a béke jelképének számít. Egy szomorú esemény kötődik ehhez, melyet Véres Vasárnapként is emlegetnek. 1989 június 4-én kínai diákok demokratikus mozgalmát számolták le, a katonák belelőttek a tömegbe, többszázan meghaltak.
Ezen a téren látható a Mennyei Béke kapuja, mögötte az Országos Népi Gyűlés székhelye, a Kínai parlament. Katonák védik a területet.
Gyönyörű parkos rész van a téren.
A Tiltott Város rövid története
Érdekességképpen, a Kína szó jelentése (Zhong Guo) a középső királyság, a világ középpontja.
A Tiltott Város története egy teljhatalmú uralkodó, Jung-lö (jelentése Örökös Öröm) látomásával kezdődött, egy szent palotáról, aki aztán könyörtelenül elnyomott mindenkit, aki megkérdőjelezte Isten akaratából eredeztetett uralkodását, amikor erőszakkal trónra került. Őt tartották az Ég fiának, mely a kínai szemléletet tükrözi, vagyis a császár a felelős a rend és a harmónia fenntartásáért itt a Földön. Senkinek és semminek nem tartozik válasszal, csakis a Mennynek… A hely a Ming-dinasztiától a Csing-dinasztiáig 500 éven keresztül szolgált a kínai császárok lakhelyeként, 1987-ben az UNESCO világörökség részévé vált. A világ legnagyobb régi faépület együtteseként tartják nyilván.
Történelmi források szerint 3 év alatt épült fel ez a gigászi palota 1417 és 1420 között. Durva! 80 épületből és 9999 szobából áll (úgy tartják, ezer szoba csak a Mennynek van fenntartva) mindez 720 000 négyzetméteren, nem semmi. A várost 7,9 méter magas fal, és 52 métere széles árok veszi körül, mind a négy oldalán található egy kapu.
Az építésre csillagászati összegeket költöttek, többszázezer parasztot kényszerítettek arra, hogy éjjel-nappal dolgozzanak az építkezésen. Sok tartományban az emberek éheztek, fakérgeket, füvet ettek, volt, akik a feleségeiket és gyermekeiket is eladták.
Építészete
A Bíbor Város építésében minden részletnek rituálés jelentősége volt. Négyzet alakú maga Peking, és ez a császári város is. A négyzetes udvar azt a kínai szemléletet tükrözi, hogy a Föld négyzet alakú, az Ég pedig gömb. A császári palota jelenti a Föld középpontját.
A palota együttes egy kőbe vésett szimbolika. Minden palotában és udvarban benne van a kilences szám, vagy annak többszöröse. A kilences a legmagasabb értékű egyjegyű szám, mely a császárnak volt fenntartva. Na most itt elmosolyodtam egosan, merthogy az én személyes számom is kilences, hehe. Az épületek tetején észrevettem a különböző figurákat, ezek faragott, őrző mitikus lények, akik távol tartják a gonosz szellemeket, mert a kínaiak úgy tartják, hogy a tetőn keresztül jönnek be az épületekbe, ők is kilencen vannak. 9x9 díszítés övezi a palota kapuit.
Az ú.n. Meridián kapun belépve egy nagy tér tárult elénk, ez a Legfelső Harmónia tere, itt van Kína legnagyobb fából készült csarnoka.
Csak ámultam, ahogy ott sétáltunk, hatalmas csodás, színes épületek, külső, belső udvarok egymás után. A vörös színű falak a boldogságot jelképezik, a sárga tető meg a császár színe, ahogy már írtam egy korábbi bejegyzésben is.
A belső palota volt az igazán tiltott terület, aki oda belépett, az nem jöhetett ki. Itt élt a császár és a családja. A külső udvart ceremoniális célokra használták. A császár engedélye nélkül senki sem léphetett be a palotába. Elképzeltem, hogy régen ugyanígy sétálgattak itt az emberek, a császár is, aki kiadta a parancsokat. Súlyos éveket, energiákat szívtam magamba, elmondhatatlan érzés ilyen régi helyeken lenni, mindig így vagyok ezzel. Megtapogatom a falakat, érzékelek, néha még képek is bevillannak… kicsit olyan szellemváros feelingem volt.
Itt is felbukkantak szerzetesek.
A Legfelsőbb Harmónia Csarnoka, ahol a Ming dinasztia idején a császár lakott. Tetejét 9 hatalmas oszlop tartja, itt is megjelenik a kilences szám. A teremben ott trónolt a császár, felette az „Igazság és becsület” felirat olvasható.
Az oroszlános lépcsőkre halandó sosem, a mindenkori császár is csak életében kétszer léphetett rá, egyszer az esküvőjén, másszor a császárrá avatásán:
A császár kényelmére, mindenféle jellegű igényéinek a kielégítésére is szolgált ez a hely. Többezer szakács dolgozott bent, innét kerültek ki, akik elkezdték a köztudatba bevinni a pekingi kacsa világhírű ételt, amit addig csak a császár ehetett. A császárnak rengeteg ágyasa volt, akiket kintről szereztek be a palotába, és állítólag aki bekerült, többet nem hallottak róla…
A vallások nagy szerepet játszottak az udvar életében. Ebben a szentélyben a Wu Wei, a tao alapelv "nemcselekvés állapota" olvasható a táblán.
Fontos volt még a buddhizmus is, és a Csing-dinasztia idején sámánista és vég nélküli szertartásokat is folytattak.
A belső udvarok után jött egy szép kis park, a Császári Park, melyben a kínai kertépítészeti elemeket lehet megtalálni. Itt van az egyik legismertebb szentély is, a Virágeső Pavilonja, mely a tibeti buddhizmus és lámaizmus jelképe.
A Palotamúzeumban felbecsülhetetlen értékű bútorok, műtárgyak, kerámiák, bronztárgyak, arany-ezüsttárgyak, festmények sorakoznak fel, melyek rendkívüli hagyatékaik a kínaiaknak.
Miután végigmentünk mindenhol, és kimentünk az egyik kapun, már megpillantottuk a Tiltott Város, és abban az időben Peking legmagasabb épületét.
Moments:
Hazefele...
Hát leizzadtunk rendesen, mire kiértünk, de mindenképpen megérte, még ha egy kis napszúrás is lett a vége.
Próbáltunk taxit fogni, de ezeken a turistás helyeken szinte lehetetlen. Nem volt más, felszálltunk egy buszra, még tesóm se tudta hol fogunk kilyukadni. A buszon természetesen bámultak és méregettek bennünket a kínaiak. Néztük közben telefonon a térképet. Amúgy szeretek elveszni idegen helyeken, mert izgi dolgok tudnak megtörténni. Tesóm a helyzethez illően elnyomott egy viccet is, miközben buszozgattunk, ezzel zárom a mai nap élményeit:
-Ne haragudjon, jó felé megyek?
-Hát attól függ, hova megy…
-Jó, hogy már ki nem kérdez?! :)
Viki
Peking, 2017.
FOTÓ: UtazOhm
