Az Élet egy folyamatos utazás… ahol most eljutottam egy olyan állomásra, mely elkerülhetetlen mindannyiunk számára, „elveszíteni” az Édesanyát, aki életet adott nekünk. Talán az egyik legnehezebb feladatunk, amivel szembe kell néznünk, meg kell tapasztalnunk előbb, vagy utóbb. Nem kapunk felmentést ez alól, és ez általában felkészületlenül ér bennünket.

Mindig is féltem, jobban mondva tartottam a haláltól… vagy inkább az ismeretlentől? Attól, hogy egyszer mindennek vége lesz? Vagy félek elveszíteni a szeretteimet, dolgokat, melyek biztonságot nyújtanak? 

Számos szellemi tanító írt már a halál témáját illetően… én most kiírom magamból a személyes tapasztalataimat, egyrészt mert az írás amúgy is egy jó ...

Thaiföldön is szemtelenek voltak a longtale majmok, de ott „csak” elveszik és elszaladnak a zsákmányukkal, ezért vigyázni kell az értékeinkre.

Itt Indiában a makákók nagyobb méretűek, és amit kinéznek maguknak, azt néha kb. az ember kezével együtt veszik el, nagyon éles, hegyes karmaik vannak, egy fának a kérgeit simán lekapják, komoly sérüléseket tudnak okozni. Szóval Tas figyelmeztetett, csak óvatosan.

Szinte minden nap megjelennek a teraszunk on, van, hogy az egész család, van, hogy csak az apa, vagy csak az anya. Egy-kétszer etettük őket kézből ablakon keresztül, majd az ajtóban állva, ha menekülni kellene előlük, szerintem ez volt az a pont, ahol berögzült nekik, ide jönni kell, mert kaja van! Amúgy szépen veszik el a ...

Elöljáróban annyi, hogy itthon sem vagyok arról híres, hogy hetente fodrászhoz vagy körmöshöz járok, max nagyritkán hajat vágatni megyek, a henna hajfestést pedig mindig megcsinálják nekem a csajok, ezúton is puszi Királylányok, Betti és Erika. De azért négy hónap alatt Ázsiában, márcsak azért is, hogy egy kis női „léleksimogatásban” is legyen részem, megesett, hogy fodrász után kellett néznem…

Valójában nagyon jól elvoltam a külsőségek nélkül, gyorsan átváltottam utazó üzemmódba, egyik kezemen meg tudom számolni, pl. hányszor használtam szempillaspirált, szemceruzát (itthon ennyi, amivel elvagyok), egyáltalán nem éreztem szükségesnek. Teljesen máshol volt a fókuszom, inkább befelé, mint kifelé irányult.
 
Mindig ...

Ha nem szereted a romantikus sztorikat, ne olvasd tovább! Na jó, annyira azért nem csöpögős :))

Egyszer volt, hol nem volt…
Indiában, a Himalája tövében Dharamsala felett, 1800 méter magasan fekszik egy különleges, hegyi falucska, McLeod Ganj. Erről muszáj mesélnem, kicsit bemutatnom, hisz ez az egyik hely számomra, ahol (azt hiszem) le is tudnám élni a további életem. Gyerekkoromban, mikor meghallottam, hogy Tibet vagy Nepál, már akkor is lázba jöttem, pedig azt sem tudtam, hol vannak ezek az országok.

McLeod Ganj

Őszentsége a XIV. Dalai Láma, miután 1959-ben száműzték országából, itt kért menedékjogot,  akit azóta is sok tibeti menekült követ ide. Szó szerint, a semmiből egy új világot teremtettek, Little Lhasa-nak vagy Mini ...

Ahogy az előző topikban írtam, dél-Indiából ide északra, egyhetes, szinte folyamatos utazgatással jutottunk el, nem éppen a legjobb körülmények között, ami megtette a hatását. Mire ideértünk Dharamszalába, a hegyekbe, kijött rajtam fizikailag is a megpróbáltatások sorozata. A 30 órás nonstop vonatúton túl, volt még összesen kb. 50 órányi a célállomásig.

Chennaiból 30 órát vonatoztunk Kalkuttába, ahol 1 éjszakát pihentünk, töltődtünk. Onnét egy 20 órás úttal, szintén vonaton éjszakai alvással, Varanasiba értünk, az első városba, amit beterveztünk, ott 3 csodás napot, 2 éjszakát töltöttünk. Aztán megint egy 20 órás sleeping train Amritsárba, közel a pakisztáni határhoz, ahová reggel érkeztünk, és délben már ...

Thaiföldről, részemről két hely miatt szerettem volna átutazni Indiába, az egyik Varanasi szent városa a Gangesz parton, a másik a Dalai Láma székhelye, Dharamszala feletti kis városka, szintén szent hely, McLeod Ganj. Mindkét helyen jártam már 5 évvel ezelőtt, amikor is egy buddhista zarándokúton vettem részt, India mellett másik kedvenc helyemre is elutaztunk akkor, Nepálba. 

Ahhoz, hogy dél-Indiából eljussunk északra, nem kis távolságokat kellett megtennünk… 

Előzmények

Repülővel csak a két ország között közlekedtünk, országokon belül vonattal és buszokkal. Thaiföldről azért dél-Indiába repültünk, mert ott még nem jártunk, és nagyon kedvezőek voltak a repjegy árak. Kb. egy héten keresztül utaztunk vonattal, ...

Thaiföldön, ahhoz hogy A-ból B-be, C-be X-be… eljussunk, többféle közlekedési eszközt is igénybe lehet venni. Mivel elég sokat utazgattunk országon belül is, természetesen, amit lehetett, már csak kíváncsiságból is, kipróbáltunk, és nagyon sok sztori tud kialakulni útközben…

Szerintetek melyik oldali az én cuccom, amivel utazom? :)

Biztos kitaláltátok... dehát nőből vagyok, nem? :)) Persze Tas lovagiasan fel szokta vállalni a serpa szerepét, és szó szerint leveszi a terheim egy részét a vállamról ;)
Az már biztos, pedig már többször megfogadtam, legközelebb negyedéig töltöm csak a hátizsákomat, felesleges a sok holmi.

ROBOGÓ

Ha körbe akartuk járni a környéket, sokszor béreltünk kismotort, az egyik legjobb és legolcsóbb ...

Amíg nálunk Európában a napbarnított bőrszín elérése a cél napozással, szoláriumozással, napbarnító krémekkel, addig itt Ázsiában ennek pont az ellenkezője a divat, a thai nők a bőrfehérítésért tesznek meg mindent. Fekete, vagy fehér?

Más a kultúránk, de a célunk ugyanaz, hogy szépek legyünk.

Nagyon sokszor látom az utcán, hogy a thai, kínai lányok, nők feltűnően takarják magukat, kényesen ügyelnek arra, nehogy napfény érje az arcukat, testüket. Főleg a kínai turisták vetnek be mindenféle praktikát, beöltöznek hosszú ruhákba, kapucnis pulcsikba, esőkabátba a 35 fokban, ha rájuk nézek, már attól még inkább izzadok, mint amúgy is, kalapot viselnek, esernyővel mászkálnak mindenhová.
Egyszer egy fiatal lány arca ...

Azt vettem észre, hogy amikor egy másik országba utazok, főleg Ázsiába, valahogy többet fotózom a gyermekeket, ezt a képek mennyiségével is alátámasztom, melyeket a bejegyzés legvégén találhattok majd :)
Mindig jól kijöttem az aprónéppel, lubickolok, töltődök közöttük, talán a saját gyermeki énemmel is találkozom ilyenkor... 

Figyelgetem őket, a viselkedésüket, az idegenekhez, és a hozzátartozóikhoz való viszonyulásukat, próbálom megfejteni a mosolyuk, vagy éppen a rosszkedvük mögött húzódó okokat, szeretek velük játszani, kommunikálni... :)

Gyermekként

Állítólag Thaiföldön, családon belül, még a vallásnál és a királynál is fontosabb a gyermek és a nagymama, ezért mindkét végletre a legnagyobb tisztelettel ...

Lassan elhagyjuk ezt a különleges kis várost, Chiang Mait, ahol tombol a spiritualitás, valójában Thaiföldön mindenhol, és nemcsak a kolostorokban, az utcán is beleívódik a hétköznapiságba, a thai emberek mindennapjaiba, ami számunkra, nyugati embereknek még egyelőre újdonság…

Amikor üldögélek, meditálok az itteni kolostorokban egyedül, vagy éppen a szerzetesek mögött, mindig elfog egy hihetetlenül mély, benső nyugalom, megérkezem a saját csendembe, nyugalmamba.  Jobban mondva, ilyenkor visszaérkezem önMAGamba, és ettől elkezdek néha mosolyogni…  

Közelebb kerülök nemcsak a lelkemhez, hanem a lényegi dolgokhoz is. Lelassult a tempó, szelektálódnak a gondolatok, egyre több minden otthoni, frusztráló dolgot képes lerakni az ...

Bevállaltam!
Részt vettem életem első thai boksz edzésén, tegnap este pedig egy thai box meccset drukkoltam végig, előkaptam kicsit a maszkulin oldalamat is... Mindezt hol máshol, mint ennek a harcművészetnek az őshazájában? Thaiföldön! :) 

Ez a bejegyzés lehet, kicsit férfiasabb témának látszik elsőre, és annak ellenére, hogy az egyik legbrutálabb küzdősportnak számít, de ha mögéje tekintünk, valójában jóval többről van szó, mint verekedésről. Spirituálisabb, mint gondolnánk, persze ha a sportoló is így áll hozzá… Nem teljesen a küzdősport -mint olyan- része felől közelítem meg a témát, hanem kulturális, lelki aspektusból, harcművészetként.

Tradíció. Kultúra. Tisztelet. Alázat.

...

Az előző részben ígértem, most különlegesebb gasztro utazásra hívlak Benneteket, de előtte még pár szót ejtenék a piacokról is, és amúgy is általában ott találjuk a kuriózumokat.

Amikor csak tehetjük, kijárunk a helyi piacokra. Egyrészt, mert jóval olcsóbb minden, és sokkal nagyobb, frissebb a választék. Olyan exotikus gyümölcsök, zöldségek, gyógynövények, élőlények… amikről fogalmunk sincs, micsoda, próbáljuk kérdezgetni, van, hogy megkóstoljuk, de a megértésben néha nyelvi akadályokba ütközünk. :)
Másrészt nagyon szeretem ezt a hangulatot, és hogy vegyülünk a helyiekkel, túl sok turistába nem ütköztünk még eddig ezeken a helyeken, inkább azok piacoznak, akik hosszabb időt töltenek Thaiföldön.
Itt még megmaradt ...

Sokan azt mondják, hogy Thaiföld a világ egyik legváltozatosabb konyhája, részben igaz is, de őszinte leszek, azért szeretem a magyar ételeket is!
Természetesen lett néhány itteni kedvencem, amik hiányozni fognak majd otthon, most elkalauzollak Benneteket, mi is az, amiből itt élek. :)
Leginkább a Dél-Thaiföldi, tengerparti gasztro kalandjaimat mutatom meg, ahol sok a seafood és több a gyümölcs, északon kicsit „szegényesebb” a kínálat, de pl. egyes zöldségek meg itt fordulnak elő nagyobb mennyiségben. A gyümölcsökről külön topikot lehetne írni!
Gyere, utazz velem kicsit a thai konyha világába...

Ami biztos:  

Életemben nem ettem még ennyi:

-rizst mindenféle színben, változatban, ízben elkészítve
-friss, nyers, sokfajta ...

Éppen hazafelé motoroztunk gyanútlanul egy átmeneti szállásunkra, Ranongban. Szokás szerint kinyújtott nyakkal, fejemet folyamatosan forgatva sasoltam mindent, szívtam magamba a látottakat, mikor megpillantottunk az út szélén egy kolostort, és T kérdezte, beugorjunk-e még oda egy percre. Naná! Imádom a kolostorokat, délen a tengernél nem sokban volt részem… Bár ismerte a helyet, de még neki sem volt fogalma, mibe fogunk belecsöppenni…

Egy kis érdekesség… Thaiföldön, Kambodzsában és Laoszban a kolostortemplomok elnevezése a vat  vagy  wat . Ezek buddhista szent területek, melyek részei egy templom, egy lakóépület és egy oktatási épület, és a követelmények szerint legalább három állandó szerzetes (bhikkhu) kell, hogy ott éljen. ...