Ahogy az előző topikban írtam, dél-Indiából ide északra, egyhetes, szinte folyamatos utazgatással jutottunk el, nem éppen a legjobb körülmények között, ami megtette a hatását. Mire ideértünk Dharamszalába, a hegyekbe, kijött rajtam fizikailag is a megpróbáltatások sorozata. A 30 órás nonstop vonatúton túl, volt még összesen kb. 50 órányi a célállomásig.

Chennaiból 30 órát vonatoztunk Kalkuttába, ahol 1 éjszakát pihentünk, töltődtünk. Onnét egy 20 órás úttal, szintén vonaton éjszakai alvással, Varanasiba értünk, az első városba, amit beterveztünk, ott 3 csodás napot, 2 éjszakát töltöttünk. Aztán megint egy 20 órás sleeping train Amritsárba, közel a pakisztáni határhoz, ahová reggel érkeztünk, és délben már tovább is buszoztunk 9 órát, kissé szerpentines volt, miért is ne, közben két buszt váltottunk. Este, fáradtan értünk a végállomásunkhoz, McLeod Ganj-be. Ez az utolsó 29 óra volt a legbrutálabb, így együtt tett be, nem is a nonstop 30… Itt már tudtam, a maradék erőimet, tartalékaimat kapargattam össze, szinte már minden mindegy volt, átestem a holtpontomon. A legelső szállásra bevetettük magunkat, és sokáig aludtam, de már kezdtem benáthásodni… előre szólok, semmi komoly nem történt velem, szerencsére, ha valaki esetleg arra számít, hogy ez egy katasztrófa sztori lesz. Valójában a felmerülő problémámból egy újabb téma kerekedett (ahogy itt Ázsiában általában történni szokott velünk), eljutottam egy igazi tibeti orvoshoz…

Green Tara, Medicine Buddha, a gyógyítás védő szelleme, minden rendelőben ki van téve:

Megfázással indult, de nem durván, csak eddig hozzá voltam szokva Thaiföldön, hogy makk egészséges vagyok, és most nem tetszik ez az állapotom. Aztán nem akart múlni, és nagyon nem szerettem volna ágyban fekvéssel tölteni a maradék heteket, pont azon a helyen, ami mondhatom legkedvesebb számomra, sokat jelent több okból kifolyólag is… Dehát, ha a test elfárad, nincs menekvés, jelez valahogy, főleg megfázással, hogy ÁLLJMÁRMEGEGYPILLANATRA, de egy percet sem szerettem volna kihagyni, nehogy lemaradjak valamiről is, nem pihentem semmit… Aztán győzött a testem, egyértelmű volt, hogy megcsappant az energia szintem. Ezért leugrottam a szemben lévő tibeti orvosi rendelőbe, ahol gyógyszertár is van, vettem egy doboz gyógyteát. Ittam 1-2 napig, aztán még az emésztésem is bekapcsolódott a figyelmeztetésbe, hogy a rendszerem elfáradt, kimerült.  5 évvel ezelőtt nagyon ramatyul voltam pár napig az egész csoporttal együtt Indiában, valamilyen ételtől lehetett, és nem volt kedvem újra átélni, uhh, erről is tudnék mesélni, micsoda tisztulásokon mentünk keresztül akkor testileg, lelkileg, intenzív, felgyorsított üzemmódban :)

Észak-Thaiföldön a mellettünk lévő bungalóban, egy fiatal amerikai lány végighányt egy egész éjszakát, nem tudtuk nem hallani a szenvedését, már sírt szegényke, sajnáltam nagyon. Mikor még reggel is folytatódott a sztori, Tassal azon gondolkodtunk, szóljunk neki, ez már nagyon nem vicc, bele is lehet halni, de szerencsére maguktól is bementek a kórházba a párjával. Találkoztunk délen egy másik német párral, ahol szintén a lány, 3 napig infúzión volt, annyira megbetegedett… ilyenkor mindig azért hálát adok magamban, hogy nekünk az égvilágon semmi bajunk nincs ezekhez képest. Most nem ijesztegetni akarom azokat, akiknek éppen Thaiföld vagy India az úti céljuk, de azért érdemes észnél lenni, odafigyelni, és akkor kisebb az esélye, hogy baj lesz. Trópusi országokban ez benne van a pakliban, tudni kell.

A rendelőben

Gondoltam itt az alkalom, mint Életmódtanácsadó és terapeuta természetgyógyász, persze, hogy hajtott a kíváncsiság, vajon a valóságban is úgy működik-e a tibeti orvoslás, diagnosztika, mint ahogy tanultuk, megér egy élményt, megtapasztalást testközelből, ha már lehetőségem van rá, itt vagyok… Egyik csodás, madárcsicsergős, majomkergetős reggelen, visszamentem a rendelőbe. Már ott várakozott pár szerzetes és tibeti beteg, segítettek, mit hogy kell csinálni. Húztam egy fából készült sorszámot, és leültünk várni, Tas elkísért, biztos, ami biztos, hogy mindent megértsek, és még ő sem volt tibeti dokinál.

Ez egyike a Dalai Láma által 1961-ben alapított intézményeinek, mely a többezer éves tibeti orvoslás tudományát egyetemi szinten oktatja, kutatja és klinikáin alkalmazza gyógyításra, szerencsére átmentették az ősi tudást országukból.

Miközben üldögéltünk, már hozzá vagyunk szokva, eleget gyakoroltunk a vonaton, az egyik szerzetes néni mellettem, közel a százhoz járhatott, ráaludt szegényke a botjára, aggódva néztük. A képen éppen mosolygok, mikor T fotózott, mert hirtelen az jutott eszembe, megint mibe csöppentunk :)

Közben egy hatalmas szöcske is ugrált közöttünk, na nem akkora, mint nálunk van. kb. 4-5 centis, T elkezdte kergetni az egyik beteggel, végre volt dolga, nemcsak semmittevően várakozni, tudni kell róla, eléggé hiperaktív, de ez imádnivaló is tud lenni, meg bosszantó is néha :))

Aztán egyszercsak minden dolgozó a recepcióstól a gyógyszertárosig bevonult az egyik szobába, és kihallatszódott, ahogy elkezdtek egyszerre ima formájában mantrázni, folyamatosan, ütemesen kb. 10 percen keresztül. Így kezdték a rendelést.
Itt egy kis részlet belőle, hogy ti is hallhassátok:

https://soundcloud.com/vikt-ria-szelle/prayer-mp3

Teljesen ledöbbentem, és megint csak meghatódtam. Hogy ők mennyire komolyan veszik a spiritualitást, itt Ázsiában tényleg élik is a hétköznapokban, nemcsak beszélnek, prédikálnak róla sokszor álszentül, valódi gyakorlás hiányában, mint ahogy Magyarországon. Sokan tudjuk, már boldog boldogtalan tanít valami spirituálisat, vagy éppen terápiáztat olyan témákban, amikben saját maguk sincsenek még a helyükön, nincs meg a mély megtapasztalás, helyre tevés, egyensúly. Elnézést kérek mindenkitől, és mélységes tiszteletem a kivételeknek (mert vannak), ahogy szokták mondani, de tényleg ezt tapasztalom…

Vizsgálat

A tibeti doki egy nagyon szimpatikus, csendes, megfontolt ember, és nem mellesleg őt is Yeshinek hívják, mint az itteni tibeti tanítómat :) 
Ők mindenre úgy tekintenek, mintha a saját testük lenne, őszinte, mély együttérzéssel. Ezt a hozzáállást jó lenne minden országban alkalmazni...
Még el sem mondtam, miért mentem, már megragadta a pulzusomat, és egy komplett elemzést adott rólam testileg, lelkileg. Teljesen ledöbbentünk! Nem is az aktuális betegségemmel volt elfoglalva, hanem hogy otthon, általában, alapból mi bajom szokott lenni. Sorolta, én meg csak bólogattam, hogy igen, tényleg ez van… és rámutatott, valójában hol a gyökere a mostani problémáimnak, mi vezetett idáig. Szerencsére Travel sickness, „utazó betegségem” van, semmi komolyabb bakteriális vagy vírusos, ennek örülök! Amit Tas is mondott és más utazók is egyből, mikor beszélgettünk erről, megesik, főleg ha hirtelen, drasztikusabban környezetet vált az ember, és mi a kb 35-40 fokból jöttünk a 20-ba, hegyi levegőt szívni. Aztán ehhez hozzájött az indai por, az utazás nehézségei testileg és mentálisan, a különböző növények, az indiai fűszerek, amikhez nincs hozzászokva az európai emésztőrendszer. Thaiföldön kiegyensúlyozottabban étkeztem, sok rizzsel, zöldséggel, gyümölccsel, kevesebb csípőssel.
Ezekkel még nem is lenne akkora baj, csak ami alapból a gyengém, ott jelzett a rendszer, tiltakozott, védekezett a külső és belső behatások, ellenállásaim ellen, érthető. Most nem tárom fel ezeket, de tényleg, ahogy a természetgyógyász iskolában is tanuljuk, bámulatos, milyen összefüggései vannak a betegségeknek.

A tibeti hagyományos gyógyászatban alkalmazott diagnosztikai módszerekkel nemcsak a tüneteket, hanem a tényleges problémák okait göngyölítik fel, ahogy nálam is tették. Az alternatív módszereknél holisztikusan, egységként nézik az embert, mert az egyes test részeinek a megbetegedése kihat az egész rendszerre, felborul az egyensúly.

Különböző megtekintési módszerek vannak, minden gyógyászatban más és más. A tibetieknél a legalapvetőbb tapintási módszer a pulzusdiagnosztika, nekem gyakorlatilag mindent ebből mondott el, ez eltér a többi keleti módszertől. Ez nagyon bonyolult, állítólag a beteg bőrének érintésén keresztül a test belsejét érinti meg az orvos. Fantasztikus! Tas megjegyezte, mikor kijöttünk, hogy szerinte kell, legyen nekik valamilyen tisztánlátó képességük is, hogy ennyi mindent levesznek egy első találkozásból. Mivel nagyon érdekel a tibeti gyógyászat, utána olvastam, és igaza volt! Olyan spirituális gyakorlatokat is elsajátítanak tanulmányaik során, melyek különleges erők kifejlődésével társulnak, mint pl. a tisztánlátás, de értenek a jógához, meditációhoz is…

Másik a nyelv vizsgálata, azt is megnézte még a végén. Aztán alkalmazzák még a páciens megfigyelését, a mozgást, érzékszerveket, szemeket, hallást, szaglást, testszagokat… mindegyik tünetnek megvan a maga jelentése, utalása.

Négy fő gyógymód van, amit nekem is elmondott az orvos: hogyan étkezzek, és mit kerüljek, milyen életmódot folytathatok (pl kerüljem a tűző napot, nem kell ágyban feküdnöm, sétálgassak), és gyógyszereket írt fel. A negyedik, amikor külső terápiákat is alkalmaznak.

Gyógyhatású készítmények

A gyógyszer fogalma eléggé más keleten, mint nyugaton, a gyógyszertár is másképp néz ki kicsit :)

Az ősi gyógyászatban alkalmazott gyógyszerek alapját növényi eredetű alapanyagok, ásványi, drága, fél drága kövek, fémek és állati eredetű anyagok képezik, melyek nagy része megtalálható Ázsiában, de van néhány erősebb hatású gyógynövény és ásvány, melyek kizárólag csak a tibeti hegyekben őshonosak. Egy orvosság akár 10 összetevőt is tartalmazhat, de van, hogy egy bonyolultabb formában akár 70 is lehet. Ezek a gyógyító szerek helyreállítják a három életnedv funkcióját (Szél, Epe, Nyálka), vagyis egyensúlyt teremtenek testünkben, lelkünkben!
Az itteni mesterem is megerősítette, hogy 100 százalékos hatásúak a tibeti gyógyszerek, lassan hatnak, de biztosan.

Nekem is felírtak egyhetes adagot, 4 zacskónyit, különböző napszakokra leosztva.

Azt viszont elfelejtettem megkérdezni nagy izgalmamban, hogy is kell beszedni… (mindeközben ott volt a leírás a zacsin) Tas sem tudta, ezért fogtam a reggeli adagomat, egy nagyobb bogyót, és hirtelen egyben lenyeltem, ami kissé elakadt a gigámon, nem akart tovább csusszanni (alapból is szűkebb a légcsövem), kigúvadtak a szemeim, T ijedten pillantott rám, még a lélegzetem is elakadt, neki meg már lejátszódott a fejében, hogyan fog megmenteni. Szerencsére megúsztam! :)
Egyébként borzasztó ízük van, de ennek is van jelentősége, a betegségtől függően, mindegyik más aromáju, az összetételek titkosak. A bogyókat még csak elszopogatom, elrágcsálom valahogy, de vannak porok is, az egyik úgy néz ki, mint a szén, aminek a lenyelése előtt gyűjtöm az erőmet rendesen,  de a cél elérése érdekében ezt is bevállalom, inkább, mint szintetikus gyógyszerekkel bombázzam a testem, ami sokszor leginkább csak tünetileg kezel amúgy is. Bár van, hogy a nyugati gyógyszerekre is szükség van...
Még visszarendeltek, hogy kapjak majd otthonra is gyógynövényeket a gyengébb pontjaim erősítésére. Valójában nagyon jól jártam a kíváncsiságommal, hosszabb távon is. A vizitért és a gyógyszerekért összesen 800 Ft-ot fizettem!

Nem tudom, ezektől a gyógynövényektől, vagy az itteni levegőtől, energiáktól, de olyan jókat alszom, hogy ahogy a nagykönyvben meg van írva, és jógikus szemmel is egészséges, korai alvás, és hajnali 5-ös kelés.

Mindent összevetve, bőven megérte a kimerítő, egyhetes utazás, mert fantasztikus helyen vagyok, Rinpochéktől (https://hu.wikipedia.org/wiki/Rinpocse) tanulhatok, jógaórákra járhatok indiai mesterekhez, és nagyon közel állnak hozzám a tibeti emberek. Tudom, itt van a közelemben a Dalai Láma, és a párommal lehetek, akivel itt találkoztam először öt éve, több nem is kell most nekem... folyt. kövi! :)

Viki, McLeod Ganj – India, 2016.