Pekingi kacsa Tokaji borral
Bátyám egy kínai barátja, munkatársa (aki már húgának fogadott menet közben, annyira megkedvelt), meghívott párunkat egyik este stílusosan egy kínai, exkluzív étterembe, hova máshova. :) Az itteni „kínainak” amúgy kb semmi közük nincs az otthoniakhoz, nagyon változatos, finom, ízletes ételeket szervíroznak fel az egyszerűbb helyeken is. Az utcán, az már más kérdés...
Mi a hölggyel előbb odaértünk, volt időm nézelődni, érdeklődni, készítettem pár fotót is:
Akkora volt az étlap, mint egy hatalmas könyv, nem viccelek, lehet a kép nem is adja vissza, legalább fél órába tellett volna az egészet átnézni. Tele gyönyörű fotókkal, nekem hirtelen egy Michelin csillagos étterem jutott róluk eszembe.
A szervírozás gyönyörű, ízléses, guszta…
Bevallom, a pálcikával való evés még kihívást okoz, de muszáj megtanulnom, mert eddig ahol voltunk, mást nem hoztak, max kanalat. Néha sutyiban megkérdeztem tesómat magyarul, ciki-e ha titokban kézzel rásegítek a pálcikámról rendszeresen leesőfélben lévő falatokra, mert éhes maradok, ha ez így megy sokáig. :))
Meglepetésemre az itallapnál belefutottam egy érdekességbe, magyar Tokaji furmint bor jeeee, mutattam a kínai nőnek, hogy ez milyen híres a hazánkban, erre azonnal meg is rendelte, azzal koccintottunk Pekingben. Bírom az ilyen szituációkat, különböző kultúrák találkozásait. Karka, magyar barátunk, előkóstolta a bort:
Az étel kiválasztásában inkább rábíztuk magunkat a helyiekre, mert nekem kinai volt minden :)))
Középen egy nagy forgó üveg volt az asztalon, erről már hallottam, és körbe-körbe mindenki levette, amit éppen fogyasztani szeretett volna. Pörgetgettem, mint egy gyerek :)
Csak jöttek sorban a jobbnál jobb fogások, nem tudtam mire készítsem fel a gyomromat, mekkora mennyiségeket merjek enni. És ez még csak az előétel volt! Aztán megérkezett a meglepi, a híres pekingi kacsa. Vegak ne olvassanak tovabb :)
Így néz ki egészben, bemutatja a szakács:
aztán miután szervírozták, felvágták:
Nem szoktam kacsát enni (ha húst, akkor is leginkább halat), de hát muszáj volt kipróbálnom, ha már Pekingben vagyok.
Mint kiderült, a fővárosnak az egyik olyan éttermében voltunk, ahol a legjobb pekingi kacsát készítik. Tyűha… Az ára is borsos, átszámítva kb 25000 Ft volt, amit öten ettünk, nem elírtam, tényleg ennyi, persze van ennél olcsóbb vagy drágább is, attól függ, hol eszi az ember.
Megmutatták, hogyan kell fogyasztani. A kis tálkában lévő cuccokból (zöldségek, speckó szósz) kell kivenni és egy palacsintaszerű tésztára rátenni, majd összegöngyölni, nekem a burrito jutott hirtelen eszembe. Egyébként a bőre különlegességnek számít, azt külön szokták enni, a cukorba és a fokhagymába mártogatva.
Néhány szót írok a pekingi kacsáról, Beijing kao ya, de van infó a neten is, ha valakit jobban érdekel. Külön erre a célra tenyésztenek fekete tollú kacsákat, speckó fajták. A pekingi sült kacsa először a Ming-dinasztiában készült, és csak a császár ehette, kiváltságos volt. A Csing-dinasztia bukása után a Tiltott Város (a kínai császárok lakóhelye, majd megyünk oda is) szakácsai elhagyták az udvart, éttermeket nyitottak a fővárosban, és lassan megnyílt az út ahhoz, hogy világszerte megismerjék ezt a finomságot. Kacsamestereknek nevezik a szakácsokat, akik készíthetik.
Miután megkopasztják őket, 3 percre forrásban lévő vízbe teszik, ezt Ludzinak nevezik, majd felakasztják száradni egy napig. Különböző fűszerekkel bepácolják, pl méz, ecet… Aztán egy direkt erre a célra kifejlesztett felfüggesztett sütőben készítik el…
Hát kipróbáltam ezt a nem mindennapi ételt is… :)
Viki
Peking, 2017. május
FOTÓ: UtazOhm
https://www.facebook.com/utazohm.blog
https://www.youtube.com/channel/UCQVxXcfO7Ayjhn8CUU8hrjw
