A Kínai Nagy Fal-at
Állítólag Kínában mindenki ismeri azt a mondást, miszerint, aki még nem járt a kínai nagy falon, az nem is igazi férfi. A kínaiak számára nagyon fontos a nagy fal. Minden külföldi, így az állam- és kormányfők is, mindig megtekintik a fal valamelyik részét, ha elmennek Pekingbe. Mindig csodálattal néztem a tv-ben és olvastam könyvekben a világ hetedik csodájaként nyilvántartott helyről, és álmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer eljutok ide, Kína első számú nemzeti szimbólumához…
A Nagy Fal rövid története
Kína északi határán épített erődítményrendszerek összessége, amelynek célja az volt, hogy a földművelő Kínát megvédje az északi nomád törzsek (részben a hunok) támadásaitól. (forrás: Wikipedia) A világ legrégibb és legnagyobb katonai védelmi építményének a ma látható falszakaszai az 1368 és 1644 között uralkodott Ming dinasztia idején épültek. Mivel a fal nem egységes építmény, hanem különböző korokban épült falszakaszok összessége, pontos hosszát nehéz megállapítani, de állítólag most már eléri a 7200 kilométert.
A Könnyek Falaként is szokták emlegetni, mert a legenda úgy tartja, hogy az Első Császár legmegbízhatóbb hadvezérének jövendőmondói azt jósolták, hogy csak úgy épülhet fel a Nagy Fal, ha egy Van nevű embert, vagy helyette tízezer másikat befalaznak. Találtak egy Van nevű embert, akit azonnal kivégeztek, és örökre a falba zártak. Nem tudni mi az igazság, talán csak egy legenda, de állítólag a kegyetlen munkában emberek tízezrei (köztük több ezer kényszermunkára ítélt tudós) pusztult el, és holttestüket a falakba építették be. Uhh, ez nem hangzik jól! Ezért is nevezik a Nagy Falat a világ leghosszabb temetőjének... Ma már nincs katonai jelentősége a nagy falnak. De történelmi, építészeti és turisztikai jelentősége örökké megmarad.
1987-ben került fel az UNESCO világörökség listájára.
The Great Wall : Simatai, 司马台 Sī mǎ tái
A falat több helyen is meg lehet járni, de mi nem a turistás helyett választottuk szokás szerint. Inkább egy autentikusabb részt jártunk be, a Simatai-t. A felkapott részeknek már elveszett az eredetiségük a felújítások miatt, és tömegnyomor van, főleg jó időben. Ezt nagyon nem szeretjük, bárhol is járunk, utazunk, menekülünk ezekről a helyekről, ha lehet.
Reggel indultunk neki az útnak egy bérelt autóval, sofőrrel. Pekingtől 1.5 óra alatt értünk oda.
Már útközben kezdtek előbukkanni a csodás hegyek.
Megérkezésünk után megvettük a belépőket, a pénztár csarnoka sem volt semmi:
Azért itt is voltak turisták, leginkább kínaiak, akik mindig fotózkodnak, szelfizgetnek, de bárhol, bármit! Mondjuk én is ezt teszem, nem akarok lemaradni semmiről, ha már egyszer kijutottam Kínába, de legalább nem tűnik fel senkinek, be tudok vegyülni ebből a szempontból. Néhány hangulatkép, persze azért itt sem volt könnyű manőverezni, hogy a szelfibotokat, ernyőket, kínaiakat kikerüljem… :)
Ezt a babát a napszemüvege miatt fotózgattam, aztán észrevették a szülők és azonnal odarendeltek melléje, hogy lefényképezhessenek bennünket együtt, mert ahogy már korábban is írtam, úgy néznek ránk külföldiekre néha, mintha kb. a holdról jöttünk volna... :)
A bejárati kapura ez van írva kínaiul, lefordíttattuk angolra: Nice water in green mountain.
Ilyen kis kocsikkal vittek el bennünket a bejáratig, ahonnét el lehet kezdeni mászni:
A Simatai Nagy Falat 2 részre osztja a gáttal tóvá duzzasztott folyócska.
Madártávlatból nézve, oda készültünk:
Vannak opciók, libegőzni is lehet felfelé vagy lefelé, mi a gyaloglást választottuk.
Aznap gyönyörű, tiszta időben volt részünk, nem szmogban és párában. Pekingi utazásom alatt nagyon szerencsésnek mondhatom magam több szempontból is, főleg a "kegyes" időjárás miatt. Néha törölgettük a homlokunkat a melegtől, szuszogtunk, de felkészültünk, vittünk sok vizet és elemózsiát.
Még lent a faluban, miután nekiindultunk a hegynek, fotóztam ezeket a gyönyörű tavi rózsákat:
Kb. 15 perces séta után érkeztünk fel a keleti falrészhez, majd nekivágtunk a meredek, hol lépcsős, hol sima, tornyokkal szaggatott túrának.
A lépcsők teljesen kiszámíthatatlan méretben, formában jöttek. Egyszer tyúklépésben lehetett csak haladni, másszor hatalmasakat kellett lépkedni. Amúgy sokan azt gondoljak, egy kellemes sétával fel lehet jutni a falhoz, de akkor most jelzem, ha valaki be akarja tervezni a jövőben, hogy azért kicsit meg kell dolgozni a látványért, bár ez is az edzettségünktől függő.
A szelfizés persze kihagyhatatlan, ezt a két hölgyet muszáj volt fotóznom, mintha kb. egy modell portfóliót készítettek volna, úgy pózolgattak. Csak csendben mosolyogtunk…
A látvány gyönyörűséges, drámai panoráma tárult elénk. A messzi horizonton semmi más nem látszik, csak a hegyek, a völgyek, a kék ég, és persze maga a fal, hosszú kilométereken át kígyózva végig a tájon, közben csend honolt. Csak egy darabig lehet végigmenni itt, mert a további szakaszt felújítják.
Mindig megpihentünk kicsit a hűvös, árnyékos őrtornyokban, ettünk-ittunk és csodálattal néztük a látványt… Volt, hogy elképzeltem, milyen lehetett az őröknek, katonáknak ezekben a tornyokban puritán körülmények között.
Kilátások:
Persze én is sokat fotóztam, tesómat megkértem csinálja meg ezt a képet rólam. Megkomponáltam, megmutattam mit szeretnék, beültem, aztán annyit mondott, „túl sötét vagy…” Mondom sebaj, de megyek a fény felé :D
Útközben pillantottam meg ezt a szívecskés felhőt, legalábbis én ezt láttam meg benne. Utána meg ezeket a piros táblákat, és mint kiderült, a szerelmesek írnak rá és helyezik el ide. Szerencsére tényleg nem tolongtak itt a turisták, nem tapossák egymás sarkát, nem másztak és lihegtek a nyakamba, nem szúrták ki a szemem percenként a napernyőikkel, ez már felüdülés volt.
Miután lementünk, végignéztük a kis falucskát is a völgyben.
Moments:
A betervezett Sárga hegyre már sajnos nem volt idő, mert messze van Pekingtől, kb 8 órás utazás... de ez a csodálatos, világhírű hely bőven kárpótolt.
Amikor beültünk a légkondis kocsiba, hazafelé már nem beszéltünk túl sokat, mindannyian jólesően elszunyókáltunk egy csodás emlékkel gazdagodva…
Viki
2017. június, Peking
