Hallottatok már olyat, hogy papírt készítenek fa alapanyag felhasználása nélkül? Az Elephant PooPoo Paper parkban jártam itt Thaiföldön, ahol bemutatták, hogyan készítenek papírt az elefántok ürülékéből. Megdöbbentő, formabontó, én most hallok erről először!

Ez a cég nem támogatja a fák kivágását, ezért más alternatív megoldást találtak ki, mégpedig ebben a formában. Nagyon sok thai nőnek adnak ezzel munkát, mely nagy segítség a családfenntartásban. Több etnikai kisebbségből álló vidéki, hegyi falvakból az országba költözött családokat is foglalkoztatnak, akik a jobb élet reményében jöttek ide Thaiföldre.

Környezetbarát csomagolás, képeslap, kulcstartó, jegyzetfüzet, könyvjelző... és még sorolhatnám a ...

Egyik nap a dzsungelben egy monk (szerzetes) ösvényen eljutottam egy különleges kis hegyi kolostorhoz, a Watpalad-hoz, erről írok most röviden, de a képek szerintem magukért beszélnek.

Amikor utazom, leginkább nem a kitaposott, turistás helyeket keresem, mert jó kicsit elveszni, kíváncsiskodni, így talán jobban meg lehet ismerni a helyieket, a hétköznapi életet és a rejtett csodákat is, érdemes kilépni a komfortzónánkból néha. Ha ki lehet kerülni a túraszervező irodákat, akkor inkább egyénileg tervezem és oldom meg a helyi látványosságok, érdekességek felfedezését is, nem utolsósorban jóval olcsóbb is lehet így.

A What Pha Latot 1934-ben gazdag burmai üzletemberek újították fel maguknak. Az eredeti templom annyira le volt ...

Ha már egyszer Thaiföldön jár az ember, a thai masszázst, melyet sajnos elég sok téves koncepció is körbeleng, persze van létjogosultsága is, minimum illik kipróbálni. Amikor egy csoportot vittünk Thaiföldre 3 hétre, majd utána mi maradtunk utazni itt pár hónapot a volt párommal 2016-ban, akkor is szereztem már élményeket. Azokról, és a mostaniakról is írok pár szót.
Megpróbálok segíteni a saját benyomásaimon keresztül, hogy mire figyelj, ha erre jársz majd, mert akkora a kínálat, hogy azért bele lehet szaladni 1-1 negatív példába is. Persze ez is csak egy iránymutató a sok közül, legjobb a saját tapasztalat.

Thai masszázs

Thaiföldön, ahogy keleten általában, nagy hagyománya van a masszázsnak, a helyiek is előszeretettel ...

Érdekes az élet és sokszor kiszámíthatatlan, de már kezdem megszokni és élvezni az életnek ezt a dinamikáját. Két évvel ezelőtt hónapokig utaztunk Thaiföldön és Indiában, és ebben a thai városban -ami az egyik kedvencem lett északon, Chiang Mai- vettem részt életem első thai box edzésén. Pár alkalommal próbáltam akkor, és azóta sem, otthon nem folytattam, most újra itt vagyok... Emlékszem anno azt mondtam, ha bármikor is visszatérek ide, mert nagyon szerettem volna, biztosan fogok boxolgatni, annyira megtetszett. Gondoltam kicsit háttérbe teszem a „lágyabb” jógát, és a harciasabb oldalammal is foglalkozom újra, hamár egyszer nyilas jegyű vagyok. :)

2016-ban is írtam az élményeimről és bővebben a muay thairól, ezt itt tudjátok ...

Talán már kedves olvasóim megismertetek annyira, hogy mindig szívesen mutatok be olyan embereket, technikákat, eseményeket, terapeutákat a saját tapasztalataim alapján... melyeket érdemesnek tartok, és akár mások életéhez is hozzátehetnek. Most is egy ilyen írás, ajánló fog következni...

Nemrég egy testileg és lelkileg egyaránt felemelő élményben volt részem, amit mégcsak nem is sejtettem, amikor bejelentkeztem egy masszázsra.

Dr. Berényi Auréliát, táltos úton alkalmazott nevén Fehér Kolibrit, egy „véletlen” folytán ismertem meg. Tavaly decemberben egy saját elhatározásból megszületett elvonuláson vettem részt a szülinapomon, egyedül jurtáztam pár napot Dobogókőn. Gondoltam majd milyen jó lesz egyedül, távol az ...

Cikksorozatom utolsó fejezetéhez ért. Szeretném megköszönni a sok támogatást, érdeklődést, Édesapám nevében is. Köszönöm az észrevételeket, mert volt, amikor az én hibámból elgépeltem valamit, de azóta kijavítottam. Köszönöm Dr Varga Ferencnek (Apu volt a legelső rajparancsnoka) a bíztató, kedves szavait, aki már az első résztől fogva a szárnyai alá vett:

„Mindenkinek ajánlom! Egy katona kaphat a parancsnokától akármekkora csillagot, kitüntetést, de amit a gyerekétől kaphat, elismerést, azt úgysem tudják felülmúlni! Azt, hogy Gyuszi milyen jól tette a dolgát, azt egyrészt én tanusítom, másrészt, akiről ír a gyermeke, azt mutatja, sikerült a példamutatás. …Végezetül szeretném a legnagyobb elismerésemet kifejezni, ...

Kedves olvasó, egy vicces történettel folytatjuk, mielőtt lezárul a cikksorozat Édesapámmal, én hangosan röhögtem, miközben mesélte...

Jó olvasást!

MŰSZERFAL

• Hé, Fater, akkor készülődjünk aztán reptessük meg azt a nyolc tonnányi fémet! – mondtam és odaléptem az alig százhatvan centis hajózótársamhoz aki, mint mindig, szünet nélkül pöfékelt és átláthatatlan cigarettafüstből fújt sisakja mögül az eget kémlelte.

Hogy a kifejezetten alacsony termete révén hogy látott ki a vadászgép kabinjából, számomra máig rejtély maradt. De repült, és nem is akárhogy! A kis ember nagyon jó kézzel mozgatta a MiG 21-est, majd később a MiG-23-ast is, gyakorlatilag bármilyen időjárásban és repülési helyzetben. Amellett, ...

Kedves Olvasó! Ebben a bejegyzésben, melyet szintén Bátyám formált történetté Apu elmesélése alapján, arról lesz szó, amikor a 60-as években egy 26 éves, pályafutása elején lévő pilóta elveszíti a legjobb barátját ...

A cikkekben szándékosan nem írok ki neveket (csak akiktől engedélyt kértem) a személyiségi jogok megsértésének elkerülése miatt.

Vakrepülés

Hirtelen felriadtam. Csöngetett valaki? Igen ez a csengő, tudatosult bennem, de miért nyomja az a valaki ilyen eszeveszetten, megállás nélkül és egyáltalán mit akar ilyenkor? Felébreszt mindenkit ha nem hagyja abba, de én kimegyek és nem állok jót magamért – morogtam magamban ...

1968. március 12-e hajnali három óra volt, és nem a bejárati csengő, hanem a ...

Kedves Olvasók, folytatódik a cikksorozat... de ez a rész kicsit rendhagyó az előző háromhoz képest. Igazi Szelle csapatmunka, mert Bátyám írt meg régebben novellaszerűen egy történetet Apu elbeszélései alapján, amelyben életveszélyben volt, én meg teret, helyet adok ennek közlésére a blogomban.

Jópár komment és üzenet érkezik. Van, aki magassági métereken vitakozik, merthogy -szerintük- nem igaz, amit Édesapám állított… de többen vannak, akik az emberi oldalát (is) nézik az írásaimnak, azt, hogy ezek valójában miért születtek meg, és főleg, hogy mi születik mindeközben, ahogy egy apa beszélget a lányával, és rendeződik a kapcsolatuk…

„Szia! Nagyon szépen köszönöm ezt a 3 bejegyzést - remélem lesz több is!
Én magam ...

A vadászpilóták a katonaságnál az elitnek számítottak. Ez a hivatás nem kis feszültséggel és kihívással járó munka, melyben nemcsak fizikailag, szellemileg is -tartósan- komoly megterhelés éri a pilótákat.

Egyre több mindent tudok meg erről a világról, és csak ámulok, hogy Édesapám milyen hivatást választott magának. Számomra olyan, mintha a vadászpilóták kb. egy nagy rakétán ülnének a levegőben, és úgy száguldoznának szó szerint, legalább 2500 km/órával, atyaÉG...

Folytatom az apa-lánya beszélgetéseket...

Az előző részeket itt tudjátok elolvasni:

1. rész: Gyermekkorunk
http://utazohm.blog.hu/2018/04/01/milyen_egy_vadaszpilota_lanyakent_felnoni

2. rész: Amikor egy gyermekkori álom valóra válik
...

Először is köszönöm szépen a rengeteg pozitív visszajelzést az ötletért, hogy „interjút” készítek Édesapámmal, az üzeneteket is átadtam neki, nagyon örült.
Az első részben leginkább arról írtam, hogy nagy általánosságban milyen volt katonagyerekként, vadászpilóta gyermekeként felnőni, a mi szemszögünkből.

Azt már az elején szeretném elmondani, hogy ha esetleg pilóták, katonák is olvassák ezeket a sorokat, ezt ne olyan „szigorúan” tegyék, mert én direkt nem technikai, katonanyelven írok, és ha véletlenül el is írok egy számot, adatot, az miattam volt, van, lesz. :) Szeretném kicsit a témát közelebb hozni a civilekhez is. Kérdéseimet is egy kívülálló szemszögéből fogom feltenni, egyszerűen, valójában amolyan ...

Mióta elment Édesanyánk, valami mélyen megváltozott bennem. Sajnos már nem tudok kérdéseket feltenni neki, pedig még sokminden érdekelt volna vele, a családunkkal kapcsolatban, de a válaszokat elvitte magával. Pedig annyi idő állt a rendelkezésünkre, legtöbbször akkor nem gondol erre az ember, természetesnek vesszük, hogy együtt vagyunk. Kedves Olvasó, ha még élnek a Szüleid, akár csak egyikük, és megteheted... ne mindig a munkádat, másokat helyezz előtérbe, szánj rájuk időt, beszélgess velük és kérdezz, amíg még köztünk vannak. Mindegy miről, hidd el, nekik is nagyon jól fog esni... Bennem egy kitöltetlen űr maradt, és lelkiismeretfurdalás.

Arról sincsenek nagyon információim, milyen volt egy vadászpilóta feleségének lenni, ...

A minap belebotlottam egy tavalyi cikkbe, ahol arról írtak, hogy Kathmanduban leváltották a régi Istennőt, és megválasztották az újat. Felfigyeltem ezekre a hírekre, mert 2011-ben, amikor ott jártam egy csoporttal, még páran láttuk azt az „élő istennő” kislányt, akinek a helyére más került 2017-ben...

Matina Shakya, őt láttuk anno, 2008–2017-ig volt kumari:

2011-ben egy buddhista körutazáson vettem részt Indiában-Nepálban, akkor jártam először Ázsiában, ahol Buddha négy fontos állomásához zarándokoltunk el. Ebből az egyik Nepálban, Lumbiniben van, ahol Gautama Sziddhártha született.
Annak idején még nem írtam blogot, de már akkor is vezettem naplót, mindig jegyzeteltem, ezért tudom így utólag feleleveníteni az ...

Nemrég Kriszti barátnőm hívta fel a figyelmemet Teodóra óráira, merthogy ő bizony Istennőnek érezte magát, amikor ott járt, és szerinte illene a blogos projektemhez is, próbáljam ki.
Így vettem részt egy tahiti táncórán...

Mindig informálódok kicsit az okatókról, témáról... mielőtt részt veszek bármilyen foglalkozáson. Megnéztem a web és fb oldalt, és miközben lapoztam a fotók között, egyszercsak leesett, hogy a Járatlan Utakon fesztiválon én már hallgattam az előadásukat, amit Teodóra a férjével tartott az utazásaikról, már ott is nagyon szimpik voltak, hasonszőrűek, világot járt emberek, utazók... Nincsenek véletlenek ;)

Az oktató: Végh Teodóra

Férjével, Hunorral sokat utaztak, összesen hat és fél évig tartott ...